Visszamennél dolgozni ha nem lenne muszáj?

A munkahelyem nincs veszélyben és akkor is meg tudunk teljesen átlagos színvonalon élni, ha vége a gyednek. Azonban a férjem nagyon abba az irányba akar tolni, hogy adjuk két évesen bölcsődébe a gyereket, mert akkor többet hoznék a házhoz. Nem így mondja ki szószerint, hanem virágnyelven, de ez a lényeg, hogy ha betölti a kettőt, akkor nem fogok eleget hozni a házhoz. Én nem akarok visszamenni, az eleve munkábajárással azt fogja jelenteni, hogy napi minimum kilenc órát lesz a bölcsődében a lányunk, plusz én rendszeresen vittem haza kazallal az adminisztrálnivalót, meg mikor ki kell menni terepre... de ő csak arra terel, hogy a pénz, meg majd biztos kirúgnak, ha nem sietek vissza, meg ilyenek. Nagyon bánt ez engem, tudom, hogy ide fogok visszamenni amúgy is, szeretem is csinálni, de nem mindegy, hogy mekkora lesz a gyerek mikor egész napra ott marad és otthon is lesz még több - rádásul határidős és hibákat nem toleráló- elfoglaltságom. Főleg, hogy a férjem mikor otthon van is csak félgőzzel foglalkozik vele pár percet, holott már 18 hónapos, azért már lehet vele mit kezdeni, nem "csak" egy baba, mert akkor még sok férfit kimentenek azzal, hogy "majd ha nagyobb lesz, hát még nem tud vele mit kezdeni". Most én itthon vagyok felkiáltással mindent én csinálok még a bevásárlást is, ő csak dolgozik meg tv-t néz, meg este nyolckor lefekszik és onnantól egy pisszenés se legyen, mert ő korán kel, mivel ő dolgozik. Attól félek, hogy ez ugyanígy maradna és túl korai lenne ennyi mindennel foglalkoznom egy két éves mellett, ha valójában nem vagyunk rászorulva.