Nem lehet, hogy kicsivel konyebb a beszoktatas ha apuka viszi be a bolcsibe? Nem jo opcio az, hogy odaadjuk az ovononek es amikor nem lat elmegyunk? Ha ekell menjek itthonrol igy szoktuk csinalni es akkor nem sir.

Az a baj, hogy nem érted még mindig!

Nyilván ilyen esetben nem kell elköszönni tőle, hogy elmész fürdeni. Bár ezt is lehetne mondani neki, nem is értem, én mindig beszélek a gyerekemhez, mindent elmondok neki. Megbeszélem vele, hogy most ez meg ez fog förténni.

De ha például elmész boltba és otthon marad az apjával, akkor köszönj el. Ha nincs rá alkalom, akkor pedig majd a bölcsiben megtanulja. Nem baj ha sír, más gyereke is sír, nem csak a tiéd, még oviban is, nemhogy bölcsiben.

Egy egyévest kicsit máshogy kell beszoktatni, mint egy két-három évest. Itthon ebben szerintem nem sok mindenkinek van gyakorlati tapasztalata. De a többi válaszolónak abban nagyon igaza van, hogy az elsunnyogás a legrosszabb, amit választhatsz. Lehet, hogy ideig-óráig működik, de hosszútávon súlyos pszichológiai károkat okoz.

Az egyévesnek ugyanúgy el kell mondani mindent, ahogy a nagyobbaknak. Akkor is, ha szerinted "úgyse érti". Már előre mesélj neki a bölcsiről: milyen lesz, sok gyerek, sok játék, és hogy ő ott lesz, amíg anya dolgozik. Aztán amikor a konkrét beszoktatás van, akkor kövesd a gondozónők utasításait, nem egy, nem két gyereket szoktattak már be.

Ami a legfontosabb: a gyerek annyira viseli rosszul a beszoktatást, amennyire te. Ha te maximálisan biztos vagy benne, hogy jó helye lesz a bölcsiben, és nyugodtan hagyod ott, akkor ő is nyugodt lesz. Ha bizonytalan vagy és sírsz, és nem tudod elengedni, akkor sírni fog ő is.

Ez alapján a búcsúzás a bölcsiben rövid, lényegretörő: mondd el, hogy nagyon szereted, és hogy legyen szép napja, játsszon jót, és mondd el, mikor mész érte, ha nem te mész érte, akkor azt, hogy ki fog. Ez utóbbi nagyon fontos, és még az oviban is az lesz. Legyen reggel egy ígéret, ami ha esik, ha fúj, úgy fog történni. Így a gyerek megtanulja, hogy ha anya azt mondja, hogy ekkor jön, akkor az tényleg úgy is van.

Még egy dolog, ami apróságnak tűnik, de valójában nagyon fontos: a rutin. Minden nap ugyanúgy induljon. Ugyanakkor keljetek, ugyanazzal a közlekedési eszközzel menjetek, ugyanazon az útvonalon, ugyanolyan sorrendben csináljátok a dolgokat, legyen neki is feladata (pl becsengethet a bölibe). A gyerekeknek biztonságot nyújt a rendszer, a kiszámíthatóság.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]