Nem lehet, hogy kicsivel konyebb a beszoktatas ha apuka viszi be a bolcsibe? Nem jo opcio az, hogy odaadjuk az ovononek es amikor nem lat elmegyunk? Ha ekell menjek itthonrol igy szoktuk csinalni es akkor nem sir.

Rövid távon persze kevesebb konfliktussal jár csak ellopakodni, amikor épp olyan jól elfoglalja magát, de olvass utána, az összes babás-mamás oldal, pszichológus és "mellesleg" szülő az ellenkezőjét ajánlja. Az órát még nem ismeri, de egy 1 éves, akinek csak van már napirendje, már simán érti, hogy alvás, vagy evés után találkoztok újra. Akkor fog benned és a világban bízni, ha betartod, amit ígérsz, és az is normális, ha párszor sír utánad, de utána megtanulja, hogy türelem és újra látni fog. Ha csak eltűnsz és nem tudja, visszajössz-e még, az sokkal nagyobb bizonytalanságot és félelmet szül. Beszoktatás előtt már érdemes lelkesíteni, hogy milyen jó lesz a bölcsi a sok játékkal, baráttal, hogy büszke vagy rá, amiért ilyen nagy már, ugyanakkor mondani kell azt is, hogy te nem leszel vele, de mindig érte mész és együtt jöttök haza. (És egy bölcsiben nem ciki vagy szokatlan, ha valamiért sír egy gyerek, biztos lesz, aki bezzeg mindig olyan rendesnek és szófogadónak tűnik, és lesz, aki folyton hangos és jelenetet rendez mindenért. Ne rettegj előre a második verziótól, mert megérzik :))

Itthon a bölcsiknek van egy ajánlott beszoktatási rendje: általában azt mondják két hét, de a legtöbb gyereknek elég szokott olyan 4-6 munkanap lenni. Első nap jellemzően még csak bemennek együtt a szülővel délelőtt, 1-2 órára körbenéznek, együtt játszanak. Második nap már reggeli után ebédig maradnak, közben a szülő lelép egy-két órára. Harmadik nap már otthagyja reggeltől ebédig. Ha jól megy negyedik, ha nem annyira, következő hétfőn már ott alszik ebéd után. De itthon is van szülő, aki elhúzza az egészet, mint a rétestésztát és nehezen alakul ki rendszer vagy eleve úgy akarja/tudja megoldani, hogy a gyereknek elég később beérni és nem fog ott aludni, és van, aki azzal kezd - általában munka miatt - hogy már az első-második-harmadik napon 8-10 órát otthagyja a gyereket. Mindenhol elfogadják apát vagy nagyszülőt is az anya helyett. Szerintem érdemes annak beszoktatni, aki majd reggelenként vinni fogja, azon túl, hogy persze akit jól ismer és aki meg tudja oldani. A lényeg, hogy érezze a gyerek, ez a világ rendje, se nem kívánságműsor, se nem tragédia, és ahhoz szoktasd, ahogy később is lesz.

Külföldön (hol?), kérdezz rá, hogy miképp szokták és szerintem hallgass a nénikre, tuti sokféle gyereket láttak már és nekik is az érdekük, hogy megkönnyítsék az átállást.

Csak gondold magadat a gyerek helyébe.

Most még nagyon pici nincsen téridö érzéke. Ha anya elmegy az olyan mintha örökre menne. A téridö érzék kb 3 éves korára alakul ki neki. De ebben az idöben tanulja meg, hogy anya elmegy, elbucsuzik(mindig ugyan úgy) és ez azt jelenti, hogy vissza jön.

Hogy milyen érzés átvertnek lenni?

Elmész a barátaiddal étterembe. Vacsora közben felállnak és kimennek a WC felé, egy szó nélkül. Már akkor is fura lenne neked, de gondolod elmentek Wc-re. Na de 10 perc. 20 perc és senki, és ekkor rádöbbensz, hogy téged otthagytak.

Vagy

Elementek étterembe a barátaiddal, és egyszer csak szolnak neked, hogy bocsi, de nekünk most iszonyat gyorsan távoznunk kell, majd nem sokára találkozunk.

Melyik szituban éreznéd magadat kevésbé rosszúl?

A búcsu mindig is nagyon fontos dolog volt.

Èn ici picinek is elbúcsuztam a gyerekektöl, és most 7-9 évesen ha 1 hétre megyek el nélkülük akkor sem esnek kétségbe.