Egy autista gyermeken mennyit tud segíteni a korai fejlesztés?

Sziasztok!

7-es vagyok

Érdekes a meglátásod kedves utolsó és valamilyen szinten egyet is értek veled. Még hozzá annyiban, hogy most kisfiammal mi is ezt az utat járjuk, egyelőre egyéni fejlesztésekre jár egyszer egy héten mert a megyei szakszolgálatnál még nem voltunk vizsgálaton, az időpontra várunk. Néha olyan érzésem van, hogy egy héten egyszer elviszem a gyereket játszani egy órára egy nénihez, mert jelenleg semmiben nem foglalkoznak vele másként, mint én otthon. És ezt nem bántásból írom, kisgyermeknevelőnek tanulok és hobbi szinten bújom a pszichológiát is, szóval valamennyi rálátásom van a dologra. Még az "igazi fejlesztés" részét nem kapja a gyerek. Viszont én úgy vagyok vele, hogyha 3 éves kora után javasolják, hogy menjünk gyermek pszichiátriára, mert valószínű, hogy autizmussal él, akkor ha jól funkcionáló azt hiszem jobban jár mindenki ha nem kap róla papírt. Mert azokban az esetekben úgy gondolom hátrány és valójában csak megkülönböztetés jellege van. Mivel nem a fővárosban lakom, már utána nézegettem óvodáknak, iskoláknak, hogyha úgy alakul a helyzet mit kell lépnem. De nálunk az a helyzet, hogy gyakorlatilag ha kap róla írásos diagnózist, hogy -ha még csak enyhe fokban is - autizmussal él, sehová nem tudnám beíratni, mert nincs egy integrált óvoda vagy iskola. Nyilván akadna, de gondolom azok magánkézben, fizetős alapon működnek. Szóval abban egyet értek az utolsó hozzá szólóval, hogy ha azt állapítják meg vagy valószínű, hogy csak enyhe fokban érintett, jobban jár az egész család talán ha nincsen róla írásban diagnózis. Persze ezt helyzet és lakókörnyezet is válogatja.

Nálunk több érintett van a családban, akiket nem célzottan fejlesztettek (nem jártak fejlesztésre, nincs papírjuk arról, hogy autisták). A család tudja és messze látszik rajtuk, hogy azok. Otthon fejlesztették őket. Nem mondom, hogy ezt az utat kell járni, de azt láttam, hogy ha beleássák magukat a szülők a módszerekbe, akkor gyorsabban tudnak segíteni a gyermeknek. Ott van például az ABA terápia, ami szinte elérhetetlen Magyarországon, pedig a legsikeresebb módszer autistáknak. Az egyik rokonom amennyire lehetett, kiképezte magát házilag. Ez természetesen korántsem egyenértékű azzal, amit egy szakember tud nyújtani, de a fia ma két év csúszással ugyan(otthon még fejlesztették, nem engedték suliba), de 4-es tanuló, most 6. osztályos. Teljesen átlagosnak tűnik, a gyakorlott szem annyit vesz észre, hogy a szemkontaktust kissé kerüli, és elég röviden válaszol (kivéve a sport témában...) minden kérdésre. Telefonálni vele képtelenség.

A másik sokkal erősebben érintett, ő alig beszél, szinte zavaróan minimálisan kommunikál, senkire nem néz rá. De egyetemet végzett (fizetősön, elég hosszú ideig csinálta), es most van munkája. Szüleivel él, de képes lenne önálló életre, ha úgy hozná a sors. Tud főzni, boltba menni ilyenek. Nem mondom, hogy erre vágyik minden szülő, de ezt a szintet el lehet érni egy súlyosabb esetnél is.