Kórházban megtehetik, hogy kiküldik a szülőt, míg a gyereket vizsgálják (vért vesznek tőle, katéter. Stb. )?

Sajnos ezt átéltem két gyerekemnél is. Mikor kanült raktak a kezükbe, nem lehettem ott, csak hallgattam az egész osztályt betöltő üvöltésüket. Igenis jobb lett volna nekem is meg a gyereknek is, ha ott vagyok, ha én fogom le. Az ember lánya tudja, mit bír elviselni, én inkább viselem el a vénabökést (nem kell odanézni), mint azt a gondolatot, hogy a gyerekben mi mehetett végbe, mikor kitépték a kezemből, és utána ilyet kellett átélnie. Az enyémek kicsit idősebbek, 1,5 illetve majdnem 2 évesek voltak, mindkét eset a gyerekintenzíven történt. Szóval ez bevett szokás, nem mindenhol, de sok helyen. Hogy van-e joguk, az engem is érdekelne... Lehet, hogy ez olyan beavatkozásnak minősül, ahol csak a szakszemélyzet lehet ott?

Mondjuk egy sima vérvételnél mindig igénybe vették a segítségemet, legyen az kórház vagy házi gyerekorvos, nem tudom, az intenzíven miért ennyire zavaró tényező az anya jelenléte. Persze ők kezelnek sürgősebb eseteket is, ahol tényleg a gyerek életéről van szó, és századrangú kérdés, hogy megsérül-e a piciny lelke, az anyuka lelki világa meg aztán tényleg nem szempont. A mi eseteink azért nem voltak ennyire súlyosak.

Elméletileg a törvényes képviselő jelen lehet. De az orvos megítélése alapján, ha a vizsgálat megköveteli vagy a szülő jelenléte hátráltatná a vizsgálatot, kiküldheti a szülőt.

Magánvéleményem, ez kettős fegyver. Egyrészről én nem mennék ki. Én vagyok a törvényes képviselője, jogom van ott lenni.

De van.olyan, hogy a szülő gátolha a vizsgálatot. Láttam olyant, ahol az anyuka és a nagymama együtt kísérték a gyereket, és a szimpla vérvételen közösen sírtak és sajnálták hangosan a pici lányt. Itt jobb lett volna az anyát.és a.nagymamát kizavarni.

Törvény alapján nem küldhetik ki. Ez alól a sürgősségi beavatkozás kivétel, amikor az ellátás gyorsaságát, életmentést zavarhatja civil jelenléte (kisebbik rossz elve).

Másfél évesen kórházban volt, a kifüggesztett betegjogi tájékoztatót olvasgattam éjjel unalmamban, sokszor.

Vérvételnél JAVASOLTÁK, hogy a nyitott ajtólap mögött várakozzak, mert gyanúsan lefehéredtem és rákérdezésre elmondtam, hogy durva tűfóbiám van. Azért javasolták, mert a gyereknek se tett volna jót, ha a rettegő arcomat látja, vagy elvágódok a kövön, mert elmászik a vérnyomásom a látványtól.

Ügyesek voltak, 2 perc alatt meglett és közben duruzsoltak neki, meg se nyikkant.

De oltásoknál is én vagyok a fejénél, nem nézek oda, a lábát pedig az apja fogja le, ő bírja a látványt. Ezt a gyerekorvossal az elején tisztáztuk - ő már akkor szól, ha elkezdi előkészíteni a tűt, már akkor félrefordítom a fejem, vagy ő lép a hátam mögé.

Saját vérvételnél/injekciónál se vagyok jobb, fekve kell csinálniuk, egyébként ájulok.