Mennyire lehet higgadtan kezelni azt amikor a gyermeketek beteg?

kb én a neten vetem magam a google-be, A-z-ig olvasok mindent az épp adott panaszról, betegségről, mert az orvosoktól (váltottunk)soha nem kapok elegendő infot, így soha nem tudok megnyugodni tőlük, pláne ha várakozást javasolnak teendő nélkül, hogy "kinövi majd", meg magától megoldódik.

a mai napig magam nyomozok minden után, mert nem foglalkoztak pl a C tartással sem(gyógytorna se vezet sehova, lassan 2 éves, de ost sem egyenesen tartja magát ortopédus egyenesen letagadta hogy bárminemű eltérése lenne, mert ő nem látja alapon...persze mivel enyhén látszik, de akkorr is valami nem stimm), fitymarepedés-szűkületre se kaptam kielégítő választ, a googleből ellenőriztem le a gyereket hogy egyáltalán műtétesélyes lesz e vagy megnyugodhatok..(vizeletsugár szerint)Stb.

magyarán én magam nyugtatom magamat

Pont egy ilyen etapon vagyok túl. Egyik éjszaka furcsa, öklendező, ugató hangokat hallottunk. A gyerek hányt (másfél éves lesz), majd ugatva köhögött. Ügyeletet hívtunk, azonnal kapott egy szteroidos kúpot és berongyoltunk vele a kórházba. Kruppos roham, 3 nap kórház (amihez képest egy csövesszálló luxushotel, tisztaságra is értve...).

Hazajöttünk, aznap sugárban hányni kezdett, a kórházban "okosan" beraktak egy fertőző gyereket a kórterembe, természetesen elkapta.

Napokig küzdöttünk, hogy ne száradjon ki, mert én még egyszer abba a kórházba nem voltam hajlandó visszavinni. Mivel a sűrűje pont a hosszúhétvégére esett, letojtam az illemet, a gyerekorvost a szabija alatt zaklattam kérdésekkel, orvos ismerőst vasárnap ugrasztottunk, hogy vizsgálja meg. A férjem pánikolt, én kevésbé. Éjjel a bébiőr a fejem mellett, ha egyet sóhajtott, már felültem az ágyban.

Minden létező gyógyhatású készítményt beszereztem, rehidratáló oldat, stb. Már gyógyul, csak még gyenge. De higgadtan kezeltem, amikor másodszorra hányt sugárban és támolygott, letargikusan nézett maga elé, akkor a férjem produkált egy kisebb (hétköznapi, nem orvosi értelemben vett) pánikrohamot és lefagyott. Én vizsgálgattam a tüneteket és egész éjjel néztem, hogy ha kiszáradna, akkor ugrunk és kórház.

Végül sikerült felgyógyítani, már csak erősödik. A férjem utólag mondta, hogy eléggé túlpánikolta, de ahogy beszélgetett ismerősökkel, mindenhol a férfiak pánikoltak be jobban.

Van aki képes higgadtabban kezelni a gyermeke betegségeit, én pl nem ebbe a kategóriába tartozom.

3 gyerekem van, mindegyiknek megvan a maga saját kisebb-nagyobb problémája, alapbetegsége.

A nagy kruppos volt, többször rohantunk éjjel az ügyeletre, kórházba. Aztán volt több műtétje is, most éppen fülproblémával küzdünk újra.

A középsőnek veleszületett hörgőszűkülete van és asztmás. 3 éves koráig úgy jártunk az orvoshoz/ügyeletre/kórházba, mintha hazamennénk. Azt hittem ennél már nem lehet rosszabb, de megszületett a legkisebb gyerekem, és felülmúlta a nővérét. Az Ő "nyomorait" inkább neki sem állok sorolni! Papíron most is kórházban vagyunk, de hazakértem magunkat.

Ha bármelyik köhög vagy tüsszent egyet, én már totál kész vagyok. Akkora házipatikánk van itthon, hogy egy kisebb gyógyszertár megirigyelhetné. :(