Hány az autóban másnak is a babája?

Ha megnyugtat, én 12 éves koromig minden mozgó járművön kidobtam a taccsot.

De még felnőttként sem szívesen ülök hátra, mert hányingerem lesz.

Sajnos én is kisgyerekként minden kocsiúton, buszúton hánytam. Aztán ritkultak ezek az esetek, ahogy kitapasztaltam hogy mit hogyan egyek-igyak, attól függetlenül a mai napig rosszul vagyok a mozgó, zárt járműveken (kivéve a vonatot, és az ősrégi csuklósbuszt)

Utazóbetegségnek hívják.

És nem pszichés, mert már egy évesen is hánytam.

Ki kell tapasztalni a praktikát, hogy mivel túlélhető, az enyémek:

csakis telehassal szabad utaznom

hideg, savanykás gyümölcs, vagy innivalót eszegetek-kortyolgatok útközben.

az is jó, ha nem oldalt nézek ki a járműből, hanem sikerül előrefelé néznem, autóban anyósülés, buszban első ülés.