10hónapos a kisfiam, jelenleg felsoleguti virusa van…rettenetesen kohog, omlik a takony az orrabol. Lent irom a problemam. ?!

Nem szeretem ha beteg én sem, de sírni nem szoktam, bár engem a fejütéses elesések viseltek meg lelkileg nagyon amikor kisebb volt tehát én sem vagyok perfekt. Ezt nem tekintve amúgy lazán kezelem a dolgokat. Nyilván mérlegelek és ha azt látom hogy komolyan kell akkor úgy, de ha nem akkor nem. Lehet téged a kórház is megviselt. Mi is voltunk pár napot bent, de mondjuk ilyet nem váltott ki, pedig soha nem felejtem el hogy hogy vettek tőle vért és azóta is bánom hogy nem szóltam közbe. Sorry kicsit kitértem. Tehát kicsit képzeld ezeket lazábban. Ha van egy ténylegesen jó gyermekorvosotok akihez bizalommal fordulhatsz akármi van és szakmailag toppon van akkor nincs min aggódnod (azért írom hogy szakmailag toppon van, mert itt nagyon sokat anyukát orvoshoz küldik mert hogy ő tuti tudni fogja....nem tudom, lehet ezek az anyukák még nem találkoztak igazán szr orvossal. Hát nem mindenkire bíznám a gyerekem mondjuk úgy, de még magamat sem, orvosi titulus ide vagy oda).

A gyermeked pedig érzi a stresszt és az át ragad, még egy felnőttre is át tud, nem hogy egy gyerekre.

Az nem is lenne baj ha a beteg gyerekek nálatok lennének, de ha betegek akkor a minimum az hogy nincs puszilkodás max egy ölelés.

Ez az egyik, a másik pedig az hogyha neked nem kényelmes akkor nem kell beengedni őket amikor épp lepasszolná. Nem és kész, te előre szóltál, vigyék a gyereket is vagy fogadjanak valakit. Nem azt mondom hogy a család ne segítsen, de ez már túlzás.