Autisztikus tünetekkel mikor és kihez fordultatok először? Mikor kapott a gyermek diagnózist?

Kérdező! A tanácsom: vidd minél hamarabb a Szakszolgálathoz!

3 éves korig formálható az agy a legkönnyebben! Ezért van a korai fejlesztés 3 éves korig.

Ne szalaszd el!!

Kérdező, az én gyerekem 16 hónapos, így egy picivel előrébb járunk tőletek. Ahogy olvastam a válaszaidat gyakorlatilag ráismertem a saját gyerekemre, nagyon hasonlóan viselkedik leszámítva az evés dolgot, abban a lányom kicsit nyitottabb.

A férjemmel gyakran téma, hogy másabb a gyerek az átlagnál - szerintem, szerinte okés. Férjem szerint ő se egy túl szociális tipus, mért lenne a gyerek különb, hiszen az ő tulajdonságaiból is vannak benne. :)

Na de ahogy olvastam a leírásod újra abban erősített meg, hogy bizony ezek a gyerekek valahogy egy sémára furcsák :) Ha érted mit akarok mondani...ugyanúgy nem mutat, nem tapsol, nem hallgat a nevére, nem irányítható, önfejű, makacs, nem beszél stb.

Úgyhogy én nem is hagytam annyiban a dolgot, bár senki (védőnő, gyerekorvos) nem küldött, elvittem tsmt torna felmérésre. Előttem már írták, hogy 3 éves korig nagyon jól fejleszthető a gyerek, én is ezt olvasom mindenhol, nem akartam várni. A felmérésen azt állapították meg, hogy figyelemzavaros (?), tornasort készítettek neki, amit itthon csinálunk (4 hetente kontroll van) 2,5 hónapja csináljuk, még nagy változást nem látni, talán a figyelme egy picit jobb lett. Viszont amíg el nem kezdtük a tornát "bababázott és mamamázott", de kb 1 hónapja ez totál abba maradt, semmit se mond, csak morog időnként. A torna egyelőre nem győzött meg teljesen, de folytatjuk, mert lehet még idő kell neki.

Elmegyünk hallásvizsgálatra is jövő héten, mert mindenki mondja, hogy azt is teljesen ki kell zárni, hogy a hallásával esetleg nincs-e valami gond.

Visszakanyarodva konkrétan rátok: 14,5 hós a gyereked, akkor kb evésben is valahol ott tartottunk, mint ti. Nagyon zavart, hogy semmit se akar megfogni és a szájába tenni, nem volt normális ez szerintem, más gyerekek mindent csócsálnak szinte. Erre mindenki csak annyit tudott mondani, hogy együtt együnk, illetve mutassam hogy kell...hát nem nagyon bíztam ebben , mivel a figyelme sincs a toppon ugye. De más ötletem nekem se volt. Úgyhogy minden egyes alkalommal mikor az etetőszékbe ült a rendes kaja után kiraktam a kuki puffancsot és mutattam hogy vegye fel, hogy rágja, illetve kezdetben adtam a szájába, hogy szokja meg, fogadja el. Rengeteg ízetlen, sótlan sz@r pufit rágtam el eddig, de volt foganatja, mert pár napja ha kirakok elé párat, felveszi is enni kezdni. Akinek sose volt ilyen problémája a gyerekével nem sejti ezt mekkora sikernek lehet elkönyvelni :)

Aztán annak is látom a pozitív hatását, hogy jönnek hozzánk most már gyakrabban rokonok. Pl keresztszülők, akik játszanak vele. Nem csak minket lát non-stop (tesója még nincs). Szóval már érdeklődik feléjük ha megérkeznek, odamegy hozzájuk. Ugyanezt próbáltuk szomszéd gyerekkel is, 1 év van köztük, de az nagyon nem sült el jól...ebben az életkorban ez még nagy korkülönbség. De tavasszal, ha a covid csillapodna szeretném valami közösségbe vinni, kortársakhoz.

Egyébként hétről hétre látok fejlődést nála, mindig valamiben változik, általában jó irányba. Szerintem nálatok is ez lesz, ha kicsit is, de javulni fog majd a helyzet.

Mindenesetre ha megteheted tényleg vidd el valamilyen fejlesztésre, ha foglalkozva van a gyerekkel ártani biztosan nem fog, te is nyugodtabb leszel.

4-es vagyok, hát köszönöm a lepontozásokat, különösen az 5-ös hozzászóló nagyon okos, 6-osnak köszönöm, hogy mellém állt.

Akkor kifejtem bővebben, mert úgy látom sokan nem értették.

Az autizmus egy spektrumzavar, ami nagyon sok tünet együtteséből áll össze. És minden embernek vannak autisztikus tünetei. Mindenkinek. Hogy kire mondják, hogy autista az a tünetek számától függ. És nincs igazán konszenzus még a szakemberek közt sem, hogy hová teszik a határt. Egy 2-3 éves gyereknek nagyon sok olyan tünete lehet, ami autisztikus, és vagy ki fogja nőni, vagy esetleg egyéb idegrendszeri problémából ered. Ez nem olyan, mint a matematika, a szakemberek is csak találgatnak, szóval simán lehet, hogy valaki megkapja 3 évesen a diagnózist, de ha 5 évesen nézné meg ugyanaz a pszichiáter már nem adná meg a kódot neki. Levetetni viszony nagyon-nagyon nehéz!

Ha valaki nagyon súlyosan érintett, akkor nyilván nem sokat fog változni, de egy enyhébb esetben a világon semmi értelme az autizmus diagnózisnak.

Én 3 évesen vittem el először a fiamat kivizsgáltatni, azt mondták, hogy beszédértési zavar. 5 évesen azt mondta egy autista szakértő, hogy szerinte autista, és ad egy kódot. Én mondtam, hogy nem szeretném, mivel már annyi helyen nézegették, és más szakik szerint nem az. Erre azt mondta menjünk vissza 1 év múlva. Akkor már azt mondta, hogy igazam volt, nem autista. Mondjak nevet, hogy melyik országos hírű autizmussal foglalkozó pszichiáter volt? És ismerek olyat, akinek szintén ő adta ki a diagnózist, és később levették róla a kódot. Szóval akármilyen fura, ez nem ilyen egyszerű!

És aki azt hiszi, hogy félrekezelték, és kóddal egyszerűbb lett volna az élete, annak üzenem, hogy sajnos nagyon téved.

Normális fejlesztés nincsen ebben az országban autista gyerekeknek. Az iskolák pedig ha meghallják, hogy egy gyerek autista fel sem veszik. Sajnos több olyan ismerősöm van, akik kiestek a közoktatásból emiatt, pedig papíron integrálhatónak írták le a gyereket. Szóval én értem, hogy sokan diagnózis nélkül végigszenvedték az iskolás éveket, mert olyanok miatt bántották őket, amiről nem tehettek. De legalább járhattak integrált iskolába, és van esélyük beilleszkedni, mert a kód bizony csak arra jó, hogy ezt a lehetőséget elvegye.

Nyilván ha valaki nagyon súlyos, és messziről látszik, hogy gond van, az kénytelen elfogadni a kódot, de egy átmeneti helyzetben lévő gyermek csak veszít a kóddal. És ezt nekem a Vadaskertben a pszichiáter mondta!

Nagyon kevés olyan gyógypedagógus van, aki ért ehhez, egyébként meg leginkább a szociális helyzeteket kéne nekik megtanítani, ha egyéb fogyatékkal nem társul. Nincs ilyen gyógypedagógus a világon!

A lányomnak van egy autista osztálytársa, kitűnő tanuló, ki van neki írva a fejlesztés. Van az iskolában egy autista szakos gyógypedagógus. Mit csinálnak? Matematika feladatokat gyakorolnak a fejlesztésen a többi diszlexiás, diszkalkuliás, figyelemzavaros gyerekkel együtt. Pedig neki pont nem erre lenne szüksége, de ez van.

A fiamhoz egyébként autista tagozatos gyógypedagógus járt ki az oviban, és vele is számolni tanultak meg rajzolgatni, meg olyasmit, amit az összes többi tanulászavaros gyerekkel gyakoroltak. Amikor mondtam, hogy a társas konfliktusokat kellene neki gyakorolni megoldani, akkor azt mondta a nő, hogy azért jár integrált óvodába, majd a pedagógus megtanítja neki amikor konfliktus van a többiekkel. Erre meg sajnos a legtöbb pedagógus alkalmatlan, mert arra képesek csak, hogy megszégyenítik a gyereket, meg beírkálnak a Krétába.

Szóval én továbbra is azt mondom, hogy vizsgáltasd ki magánúton, és hord el fejlesztésre magánúton. Ha nincs nagy gond, ennek elégnek kell lennie. Eszedbe ne jusson a Szakszolgálathoz elvinni! Amit ők csinálnak az az, hogy leírják az ovinak/iskolának, hogy gond van a gyerekkel, fejlesszék. Amiből az iskola csak azt fogja fel, hogy gond van a gyerekkel, hogy hogy kéne bánni vele, azt nem. Elképedek, hogy még mindig van aki ezt javasolja itt, ezzel a lehető legrosszabbat teszitek a gyereknek.

Nálunk az osztályfőnök is mindig azt mondta a problémás gyerekeknek, hogy vigyék el magánúton pszichológushoz, mert a Szakszolgálat egy marha nagy szívás, csak megbélyegzik a gyereket.