Szimulál meg azt mondja nagyon beteg, mert rájött akkor nem kell menni?

Ma is elkezdett nyavalyogni, hogy ő milyen beteg, de bevittem. Eddig még nem szólt senki, hogy bármi baja lenne. Ha tényleg beteg azzal nincsen bajom, de a nem akarok óvodába menni-t azért négy évesen ne fejlessze már oda, hogy akkor előadja, hogy ő beteg. Már négy éves, októberben töltötte a négyet, tavaly nem is járt óvodába, hiába beadhattam volna már, de nem volt még kötelező, nem volt oltás így nem írattam be, maradt itthon. Viszont már nem csak hobbiból kell neki járni, hanem óvodaköteles nagyon is és egyáltalán nem szeretném, ha azt szokná meg, hogy akkor ha úgy tartja kedve, nem megy. Az óvónők tanácsára nem mondtuk neki, hogy én nem dolgozok, a beszoktatás közben mikor egy-egy kicsit ott hagytam, akkor mindig mondták, hogy azt mondjam, hogy dolgozni megyek, mert azt meg fogja érteni, hogy oda nem jöhet, de minden másnál úgy lesz vele, hogy ő is jön, nem fog maradni nélkülem. Azóta is ennyiben maradtunk, hogy ő óvodába megy én "dolgozni" neki az a dolga, nekem meg ez. De ugye mikor beteg volt, mindig én voltam itthon vele. Azt mondja nekem ma reggel is: nem megyek óvodába, beteg vagyok, szóljál, hogy nem mégy. Arra is gondoltam, hogy párszor inkább valakire rá kellene bíznom ilyenkor, hogy ne az legyen, hogy azt hiszi, ha nem megy, akkor majd együtt leszünk itthon, ahogy ő azt elképzeli.