Szimulál meg azt mondja nagyon beteg, mert rájött akkor nem kell menni?

4-es mi voltunk covidosak és be is vagyunk oltva, így ez a része nem izgat különösebben. Azért nem dolgozok, mert tudtam, hogy az ovi elején normális, ha gyakran beteg, a családban sokan csinálták az első fél-egy évben, hogy a gyerek egy hetet ment, kettőt nem és szenvedtek, hogy ki marad otthon, hogy oldják meg stb. és akkor még nem is volt covid, hogy kb. bármit csinál a gyerek már betegnem számít és ne menjen. Bár, ha rendesen dolgozni fogok úgymond itthon leszek, csak nem bent a főépületben és teljesen betáblázva. Nem baj, ha időnként felborítja, hogy tényleg beteg lett a gyerek, de az, ami most van, az katasztrófa, bosszant is, mert nagyon szeretem a munkámat, de ennek nem látom sok értelmét, hogy ennyire folyton ez menjen, hogy rendszeresen le kell mindenkit mondanom, mert hoppácska, most se tudok dolgozni. Sajna a járvány helyzet nem csak azt erősítette fel, hogy többet kell a gyereket itthon tartani, mint anélkül kellene, hanem azt is, hogy a férjemre meg így még sokkal nagyobb szükség van a sok beteg miatt, így az nem megoldás, hogy dolgozzak csak rendesen, majd ő itthon marad, mikor kell.

3-as lehet ezt fogom én is csinálni, hogy majd szólnak, ha mégis beteg, mert rá fog érezni, hogy csak mondani kell és maradhat..

2-es pont ez az, hogy egész belejött már az óvodába, főleg, hogy most végre egyhuzamban lehúzott 3.5 hetet - már meg is voltam döbbenve - sorol öt másik kisfiút és kislányt akikkel mindennap játszik milyen jókat, mindennap mondja hogy mennyire szereti az óvónőket, finom volt az ennivaló, alig várta, hogy eljusson odáig, hogy ő is bent alszik stb. De nyilván így kevesebbet vagyunk együtt és vonzó lehetőség neki, hogy ha itthon marad, akkor ott vagyok neki egész nap.