Kit mennyire visel meg lelkileg a Covid, és a velejárói?

Én már elengedtem a témát.

Nem nézek hiradót sem.

Mindenhová felveszem a maszkot és ennyi.

Engem nem zavar különösebben ha hordanom kell csak ha itthon hagyom és jöhetek vissza érte..

"Nagynéném covid osztályon van, szóval mi a valósagot is tudjuk, nem csak amit a média nyomat."

Engem ez nagyon erdekelne bővebben. Akar privatban.

Engem nagyon megvisel.

Nem a betegségtől félek (a családban rajtunk kívül már mindenki átesett a fertőzésen), hanem a bezártság nyomaszt.

Mi nagyon aktívak vagyunk, rengeteget kirándultunk, programokra jártunk + a szüleim és családom határontúli, a férjem családja pedig országon belül van 300 km-re.

Megvisel, hogy hónapok óta nem láttam a szüleimet, hogy lassan az unokájuk elfelejti őket, megvisel, hogy szinte bárhova indulunk, le van zárva minden (arborétumok, várromok és akkor még a gyerekeknek való helyekről nem is beszéltem).

Anyagilag jobb a helyzetünk, mint covid előtt. Férjem dolgozik, én pedig tavaly álltam újra munkába egy jobb munkahelyen, de cseszhetem a pénzt, ha nem találkozhatok a családommal.

Most ezerrel gyűjtünk a kertes házra, mert a lakás számomra egy börtön, de ilyen rohamosan emelkedő (ingatlan)árak mellett, úgy érzem, hogy soha az életben nem szabadulok.

Módfelett megvisel. Úgy érzem egyedül már nem tudok megbirkózni ezzel. Pszichológuson gondolkozom.

Úgy éreztem sínre került az életem, erre a Covid intézkedések okozta kiesésre hivatkozva kirúgtak...

Elveszítjük a metakommunikacios eszköztárunk a maszk miatt. Nem lehet egymásra mosolyogni egy ismeretlen lánnyal a villamoson. 8 órakor takarodó... Egy moziba nem lehet beülni. Párt sem lehet így találni, csak a kiüresedett, eldobhatóság kultúráját erősítő Tinder van.