Dongaláb - ti hogyan döntenétek?

Sziasztok!

A férjemmel kisbabát tervezünk. A gond csak az, hogy ő nagyon súlyos dongalábbal született. Tudom, hogy ma már nagyon hatékonyan lehet kezelni, ő is nagyon jó terápiát kapott annak idején, pedig akkor még gyerekcipőben (haha...) járt ez a dolog itthon eléggé. Viszont ő tényleg egy extrém eset, csak 12 éves kora óta tud ortézis nélkül járni, most viszont megy, biciklizik, túrázik mint bárki, de vannak napok, mikor mankóval tud csak menni, mert fáj a műtétek helye.

Van rá esély, hogy a babánk is örökölni fogja ezt rendellenességet. Számomra a párom egy egészséges ember, de tudom, hogy romalni fog az állapota és látom azt is, hogy annak ellenére, hogy irigylésre méltóan teljes életet él, sportol, vezet, kirándul vannak korlátai is.

Elmondta, hogy gyerekkorában nagy fájdalmai voltak, kiközösítették és ő nem ezt a jövőt szeretné a gyerekének. Azt is tudjuk, hogy előbb-utóbb neki sem lesz könnyű. A helyzet romlani fog és szinte biztos, hogy állandó segédeszközre szorul majd.

Nálunk a családban még senki nem született ilyen betegséggel. Nincsen testvérem, de az unokatestvéreim és az ő gyerekeik is teljesen egészségesek. A férjem bátyja él együtt még ezzel az elváltozással, de nála sem ennyire súlyos ez az állapot.

A párom szerint el kellene gondolkodni az örökbefogadáson inkább. Számomra nincs "saját" meg "fogadott" gyerek, az örökbefogadott gyermekünk is a minénk lenne - de azért jobban örülnék, ha "természetes" úton csinálhatnánk végig ezt a dolgot.

Tudom, hogy ez nagy felelősség, mert most azt látom, hogy a férjem közel egészséges, és könnyű azt mondani, hogy ennél sokkal rosszabb állapot is van. Ha viszont a gyermekünk is örökli ezt az állapotot, neki nyilván nem vigasz, hogy az egészséges édesanyja azt mondja, hogy "Lehetne rosszabb is."

Tudom, hogy annyiből könnyebb lenne, hogy rendelkezésre állnak kezelések és van egy apja, aki minden nehézség ellenére is teljes értékű életet él. Abban is biztos vagyok, hogy mind a ketten minden lelki és fizikai segítséget megkapnának tőlem. De nem szeretnék mind a kettőjüknek fájdalmat okozni.

Van esetleg, aki hasonló helyzetben van, akár érintettként, akár szülőként? Ti hogyan döntenétek?