Különnemű kisgyerekek egy szobában? Miért probléma?

Oké, hogy kamaszoknál már nem a legideálisabb, de valaki elmagyarázná, hogy miért "nem egészséges"? Magamon kívül még számtalan olyan embert idmerek, aki egy szobában nőtt fel a különnemű tesójával, és egyikünknek sincs semmi lelki problémája vagy szexuális defektje, sőt. Azt nem tartjátok egészségesnek, hogy időnként megláttuk egymást meztelenül? És akkor mi van? A testvérem, egymás szeme láttára nőttünk fel, soha nem okozott problémát.

Ha csak lepontozást kapok a tapasztalatomért, tudomásul veszem, de ha valaki elmagyarázná, hogy milyen problémáimnak kellene lennie, amiért közös szobánk volt a fiútesómmal, annak azért jobban örülnék.

Na, és hasonlóan értetlen vagyok, mint te, amikor azt mondják, hogy s zülővel lakni nem egészséges. Anyukámmal lakunk (4 gyerek+férjem), segít mindenben, jól kijövünk. Ebben mi a nem egészséges?

Vagy amikor a sok okos nő osztja az észt, hogy ha egy pasi otthon lakik 30 évesen, az nem egészséges, menjen albérletbe. Férjem otthon lakott 31 éves koráig, pedig volt lakása, csak ki volt adva. De mindek ment volna egyedül oda lakni, és fizetett volna ki kb havi 40-50.000-et rezsire, amikor így ez a pénz is megmaradt, és az albérlő is fizetett havi 50.000-et?

Visszatérve kérdésedre, én sem értem. Semmi bajuk nem lesz a gyerekeknek. Kamaszkorban inkább veszekedés lehet, hogy ne az a poszter menjen oda, meg ne olyan színű legyen, de addig....

Én is egy szobában voltam az ellenkező nemű tesómmal.A magánéletünkről lövése se volt a szüleinknek.Én mindig a barátomnál aludtam hétvégente,ő meg a barátnőjénél.Maximum 1-1 órára vittük haza a kiszemeltet havonta(sehová nem lehetett elvonulni,2 szoba,konyha fürdő,wc és előtér).14 éves korunkig pedig a szüleinkkel voltunk 4en egy szobában:D

Annyi hátulütője lett,hogy ragaszkodtunk hozzá,hogy tökéletesen egyedül éljünk egy ideig,lakótárs,párkapcsolat,szülők minden embertársaság nélkül.Én azóta is imádok egyedül lenni.

10 év alatti gyerekeknél viszont bőven belefér szerintem az egy szoba.

Na akkor elmagyarázom mire gondoltam. Azért nem egészséges véleményem szerint, mert egy 12 éves előkamasz vagy minek nevezzem még nem ismeri nagyon a női testet, de ebben az időben kezd érdeklődni iránta. Nagyon. Tegyük fel van egy 14 éves nővére és egy szobában vannak. A nővére nem tud öltözködni rendesen, mert bent lenne az öccse, nem lenne privát szféra, nem tudnának még maszturbálni se. Le lehet lepontozni, de egy szobában a tesóddal nem ideális a maszturbálás, márpedig ez az élet része. Nem lesz köztük olyan kapcsolat mint azonos nemű tesók között, úgysem fogják megbeszélni ezeket a dolgokat, és úgysem lesznek belátóak a másikkal ilyen szempontból (mikor hagyják magára a másikat stb.). Egy 12 éves gyerek előtt ha öltözködik a tini tesója, nem tudom mi ferdül, de én örülnék neki, ha nem egymás testével lennének tisztában kiskamaszként.

A kérdező is írta, hogy "Nyilván, nem kamaszokról van szó, hanem mondjuk 10 év alatti gyerekekről." nem értem a lepontozást sem. Én így gondolom. Ha nem tudok csak egy szobára szülni, akkor nagyon meggondolom, hogy később tudok-e biztosítani külön szobát.

Ja és javaslom a családi kapcsolatok témakör figyelését, ahol elég gyakran megjelennek azok a fiatalok, akik egy szobában vannak tesóval/szülőkkel, és rosszul érzik magukat mert nincs magánéletük.

Ui. nekem se volt saját szobám és olyan szinten van birtoklási vágyam (hogy valami csak az enyém legyen) hogy az hihetetlen. Még így felnőttként is. És utáltam még az egynemű tesómmal is lakni, pedig rendes lány volt, és azt még jobban utáltam, hogy nekem nincs saját kis zugom. Egy kis házi bábszínház mögött rendezkedtem be, szerintem elég szánni való.

Hát, mi szinte mindent megbeszéltünk egymással, a maszturbálást pedig még a legjobb barátnőimmel se beszéltük ki. Birtoklási vágy sem csak attól alakulhat ki, ha valakinek nem volt külön szobája, bennem pl. nincs, a tesómban sem. És persze, tök jó, ha van lehetőség külön szobára, mert az ideálisabb megoldás, de én még nem láttam olyan kamaszt, aki tökéletesen meg lenne elégedve az életével, és akinek van külön szobája, az egészen biztosan talál magának mást, amin siránkozni lehet. Ez egy ilyen kor, túl komolyan nem hiszem, hogy venni kell.

Ez a hiszti a külön szobán egyébként maximum 20-30 éves jelenség, előtte nem hogy a testvérek, hanem egész családok éltek egy szobában, akkor kivétel nélkül mindenki lelki sérült volt?

20-30 éve a 3 hónapos korban való hozzátáplálás se volt probléma, meg a tehéntej ivás ami mostanra az ördög bűzös vérének ivását jelenti kb. Az idő változik, az emberek változnak, és régen ha tehették volna külön szobában lettek volna.

És nem tudom lelki sérültek lettek-e, ugyanis akkor nem volt divat a pszichológus. Én viszont nem kockáztatok.