Ti hogy indultok el ha hordoztok?

Akkor megyünk kendővel, ha nem viszek babakocsit. Mondjuk buszozunk.

Pelenkázó táska a vállamra, baba a kendőbe, és lehet menni. Általában 2-4 óra, mire hazaérünk, azt végigalussza. (Hat hetes, egész nap alszik.) Szopizni szoktunk megállni, akkor tisztába is teszem, kicsit átmozgatja ilyenkor magát, de nem szokott a kendőben nyűgös lenni. Ha esetleg felkel, mert éhes, akkor is elég hamar lenyugszik.

Nekem csak itthoni használatra volt a babakocsi, ha mentünk valahová, csak kendőt/manducát vittem. A cuccot egy 20 literes hátizsákba teszem, amióta gyerekeim vannak, az a hátizsák a retikül, pelenkázótáska, bevásárlószatyor, minden egyben :). Ha a gyerek háton utazott éppen, akkor a hátizsákot a kezemben vittem, vagy félvállra dobtam, vagy fordítva vettem fel, "hasizsáknak".

Ha a gyerkőc nyűgösködött, ki akart jönni a kendőből, akkor kendőt is begyűrtem a táskába, vagy kötöttem rá egy csomót és átvetettem átlóban a vállamon, manducát csak leeresztettem a vállamról két oldalra, gyereket meg simán a csípőmre ültetve vittem a kezemben.

A mei-tai ebből a szempontból a legkevésbé praktikus, én igazából ezért nem szerettem és hamar túl is adtam rajta.

Sose vittem magammal babakocsit, ha hordozóval indultunk el, ellenben a hordozót kisebb korában sokszor betettem a babakocsi aljába, ha úgy mentünk valahová, mert volt, hogy kellett.

Ha hordozva sírt, akkor nem azért sírt, mert nem volt neki kényelmes, hanem mert valami gondja volt, pl. megéhezett, szomjas volt, pelenkát kellett cserélni, stb.

Másfél hónapos kora óta hordozom valamilyen eszközzel, eleinte karikással, aztán mei-tai-jal, egy éves kora óta pedig csatossal. Most, hogy már járni tud, persze van, hogy lekéretőzik, és szaladgál egy kicsit, viszont mivel a kezemet nem nagyon hajlandó megfogni, ezért ha sietünk, a hátamon jön, különben sose jutnánk el sehová.

De 5 hónaposan még bőven elvolt a hátamon akár 2-3 órát is. De még az egyévessel is simán elmegyünk kirándulni úgy hogy a hátamon van, igaz, ilyenkor már azért a férjemmel félúton cserélünk, de a gyerek szereti, őt nem zavarja a dolog.

Pici korától, ha ügyet kellett intézni, vagy ha valamiért tudtam előre, hogy fel kell mennem a tesó osztálytermébe, amikor megyünk érte, mindig hordozva vittem, mert így biztos lehettem benne, hogy bárhova el tudunk jutni, nem akadály a lépcső, és hogy nem fog sírni, ha megunja a várakozást.

Pelenkázótáskát csak ritkán vittem ilyenkor magammal, inkább a saját válltáskámat szoktam vinni, bőven elfér a vállamon (bár most már van, hogy megtréfál őfelésge és lepiszkálja onnan, de résen vagyok :D ), sok cuccot nem szoktunk vinni, pelenka, popsitörlő, textilpelus, meg mióta hozzátáplálom, azóta innivaló, újabban esetenként valami rágcsa. Ez bőven befér a pénztárcám, az irataim, a telefonom és a kulcsom mellé.