Mi az, hogy valaki hordozás ellenes?

Én nem értem, mást miért zavar az hogy valakin "éjjel-nappal lóg a gyerek"? Nem rajta lóg, nem?

Nekem van egy barátnőm, ő az a típus akit mostanában "ősanya" gúnyszóval illetnek. 3 gyereke van, mindhárom csak anyatejet kapott igény szerint, hordozza őket, együtt alszanak, kertben termel nekik amit tud, mosipelusoznak stb. Nem szól meg senkit, engem sem próbált soha "téríteni", mégis annyi bántást kap mintha gyilkos lenne. A két nagyobb gyereke már ovis, semmi gond nincs velük, tök átlagos gyerekek.

Komolyan nem értem miért fáj az utca emberének hogy ki hogy nevel.

Én elég sok 2-6 éves gyereket látok babakocsiban/kézben/nyakban cipelve. Az rendben van, de a hordozás nem? Komolyan nem értem....

Utolsó legalàbb néznél utàna mit ferdìtesz. Pl albàn csecsemős kìsérlet meg van???

Nem azért nem mozognak vagy rossz a mozgàsfejlődésük,mert hordoztàk őket, hanem azért is hordozzàk őket mert nem mozognak. Nagyon nem mindegy.

Fiam 10 hónaposan jàrt pedig hordoztam. Lànyom meg egy lustasàg, csak forgolódik fél évesen, pedig egész nap szabadon van,alig hordozom. Kicsit otthonülők lettünk.

Nem csak ezen múlik. Amit irtàl meg nagyon félrevezető. Nem véletlenül mondjàk,hogy a féligazsàg rosszabb a hazugsàgnàl.

"Főleg azt, amikor a hátukon cipelik a babájukat.És ha valaki fellöki őket vagy megcsúsznak. Ráesnek a babára és placcs. Ennyi volt."

Én meg mindig azon aggódtam, nehogy felboruljon a babakocsi, nehogy elguruljon, ha mondjuk megbotlok és elesek... Tiszta rosszul voltam, ha egy mély árok mellett kellett eltolni. Nem tudom, mennyivel nagyobb az esély, hogy hanyatt esik valaki a hátibabájára, mint hogy a babakocsival valami malőr legyen. Nincsenek erre vonatkozó statisztikák a tarsolyomban, de azért szerintem ilyen érvek mentén elítélni a hordozást nem túl bölcs dolog.

Amikor babakocsival együtt tolnak/löknek le a villamosról, az sem biztonságos.

Vagy a mozgólépcsőn használni a babakocsit.

Elég ritka az a gyerek, akit SOSEM kellett cipelni, a 99% nem ilyen :-)

Nem hiszem, hogy van olyan ember aki nem cipelte valaha valahová valahogyan a gyerekét.

Szerintem is a non stop cipelésre gondolhatott.

Én elég sok hordozós anyukát ismerek, de olyanról még nem hallottam, aki tényleg folyamatosan magán cipelné a babáját, ha kell, ha nem. Ők is, én is, akkor hordozzuk, ha a simán "felveszem és megölelgetem" nem elég. Egyébként az első gyereket még én sem hordoztam hordozóeszközben, mert ráértem tartogatni, ha olyanja volt. A második gyereknél ez már nem működik, hiszen ott a tesó, akit szintén el kell látni, nem lehet azt mondani, hogy ma nyűgös nap van, jön a foga, front van, vagy akármi, ezért ma teszek a házimunkára, babázok egész nap, és kész. Mert mosni kell, teregetni kell, főzni kell, mosogatni kell. Ha jól elvan nélkülem is, akkor természetesen leteszem, hadd játsszon, ügyesen kúszik, felül, stb., de ha olyan napja van, akkor tényleg csak a fizikai kontaktus segít. Szeretgetem, dajkálom ilyenkor, de ha közben a dolgommal is végezni akarok, akkor felveszem a hátamra. Az hülyeség, hogy nem tud nézelődni, csak helyesen kell felvenni, és hátul majdnem ugyanannyit lát, mint a hordozó személy.

Házon kívül meg aztán tényleg extra praktikus is a hordozás, hiszen nem akadály a rossz járda, a magas padkák, a lépcsők, a szűk helyek, bárhová el tudsz vele jutni, ahova amúgy gyerek nélkül is simán eljutnál. Nem azt mondom, hogy mi nem babakocsizunk, mert szoktunk, van, amikor az a praktikusabb, de hordozva sokkal egyszerűbb közlekedni.

Azt amúgy tök megértem, hogy nem mindenkinek kellemes, vagy nem mindenkinek szimpatikus, hogy hordozza a babáját, és ha nem esik jól, tényleg nem is szabad erőltetni. De ez nem hordozásellenesség, ez csak annyi, hogy kinek mi jön be. Az viszont tök érthetetlen a számomra, hogy valaki valóban, határozottan ellenzi magát a hordozást. Normális indokot ugyanis még nem hallottam, hogy ez miért is lenne rossz.

Én sem szerettem a hordozást, de férjem nagyon. Van egy csúnya gerincbajom, a hátam nem bírja a terhelést rendesen, az utolsó másfél hónap terhesség alatt is rettenetesen fájt. Viszont, mikor a nagyobb 2-2,5 lett, már mentünk túrázni, sokkal egyszerűbb volt vinni a hordozót és felkötni a gyereket az apjára, amikor elfáradt, mint babakocsit cipelni. Meg lássuk be, bevásárláskor nagyon jól tud jönni. Meg persze több kicsi gyereknél is igen praktikus, ha az embernek marad szabad keze fogni a nagyot...

Ez is valami olyan, amiben mindenkinek megvan a maga arany középuta és lássuk be, semmi közünk ahhoz, hogy más mit csinál a gyerekével.