Más is "szenved" rajtam kívül babakocsi mániában?

Nekem első baba és már a harmadik babakocsinál járunk. Az első túl nagy volt, nehéz, nem tudtam vele közlekedni, viszont nagyon tetszett. Nem egy átggondolt döntés volt részünkről, hogy megvettük. A másodikat nagyon szerettem, de hosszabb időre külföldre kellett utaznunk, így vettünk inkább egy esernyőkocsit. Egyiket sem adtuk el, jó lesz majd a következő babának, vagy barátnőknek :)

Második gyerek, negyedik babakocsi. Az első, egy esernyőkocsi volt, ülve lelógott róla a lába. Hosszú gyerek, későn kezdett járni, kocsizott majdnem két éves koráig. A második, párhuzamosan az esernyővel, egy igazi terepkocsi. Kényelmesebb, de nehéz vele közlekedni, terhesen meg főleg az volt:-( Vidékre került a nagyszülőkhöz. A férjem talált egy hiper-szuper kocsit (Hartan), nagyon olcsón. Megvettük. Hát nekem nagyon nem jött be. Összesen egyszer mentünk vele sétálni. Végül megvettem a nagy szerelem babakocsit: Mamas&Papas Sola. Azóta is imádom és a fiam is nagyon jól el volt benne! Jelenleg a hat és fél hónapos lánykám ül benne. Vagy az adapterrel rátehető autósülésben, ha vásárolni megyünk. Sajnálom, hogy nem vettem meg előbb. De talán kellett ennyi idő, hogy belássam, milyen kocsit akarok, milyenre van szükségem. Vigyázok rá, hogy majd el tudjam adni. Bár annyira vagány és annyira szeretem, hogy biztosan könnyes búcsú lesz majd.

En nezni szeretrm oket. Lanyommal 3 babakocsink volt de csak mert mind szettort.