A legtöbb kisbaba miért üvölt a babakocsiban vagy az autóban?

Egy fiam van, míg pici volt, néha sírt a babakocsiban, de gondolom akkor megéhezett vagy valami, nem konkrétan a kocsi volt a baja, mert alapból elvolt. Sőt, sokáig az egyik nappali alvást a babakocsiban zavartuk le, nyáron pl. pont elsétáltam vele a strandra, még kicsit napoztam, aztán ébredt, és onnantól pancsiztunk együtt 😀

Én mondjuk nem vezetek, így autóval nem sok tapasztalatom van, de ha néha ismerősökkel mentünk valahova, akkor semmi gondja nem volt.

Egy évesen meg repült, azt az akadályt is gond nélkül vette...

A gyerekvallalas nehezsegekkel jar, igen. De attol meg, ha igazan szeretnel majd egyszer gyermeket (most ez a pont nalad meg nem erkezett el), nem fog erdekelni semmi mas.

Minden ilyen helyzetet tul kell elni, meg kell oldani, lesz jobb is. Az egesz egy hullamvasut, de megeri 🥰

Az en kisfiam babakocsiban uvoltott 5 honapos koraig, de aztan megszerette. Az autot maximum 30 percre viseli el sajnos meg most 1,5 evesen is, de ez is mar haladas, regen 1 perc utan sirt. Van ilyen is. Es egyebkent en meg egesz gyerekkoromban hanytam a kocsiban kb 10 perc utan, ehhez kepest jobb a helyzet, mert legalabb rosszul nincs, csak sir :D

Mindig mindennel van lejjebb es lehetne rosszabb, ezt mar megtanultam en is 😁

A nagyobb fiam kb 8hónapos koráig ordított a babakocsiba. Amint elővettem a sport részt érdekes módon megszerette. Persze nem tartott sokáig mert ahogy elindult már megint nem akart beleülni. A kisebb pont fordítva, 8hónapig elvolt, ahogy átraktam a sportrészbe, alig bírom néha benne tartani, bekötve is simán kifordul belőle addig izeg, mozog. Annyi, hogy muszáj menni mert a nagyobbat hozni, vinni kell az oviba úgyhogy úgy szokott kinézni, hogy odafele 20percig bírja, a visszaúton vagy ordít meg mocorog vagy inkább kézbe veszem.. persze akkor meg a karom szakad le.

Én a sétákat, kirándulásokat megoldottam hordozóba, azt szereti, de így télen nekem kényelmetlen a sok ruhával együtt úgyhogy alig várom, hogy elinduljon és eltehessem a kocsit.

Nálunk a nagyobb lányom volt olyan, aki gyűlölte a babakocsit és az autózást is. Szerintem őt az zavarta első sorban, hogy le volt kötve, nem mozoghatott szabadon. 10 hónaposan már járt, ezt meg ugye megelőzték a korábbi fejlődési szakaszok, de hát ez azzal járt, hogy ~4 hónapos korától kezdve, ha nem aludt, akkor mocorgott. Azt meg nem tudott jól, ha le volt kötve egy viszonylag fix pozícióba. A mózest nem tudom, miért nem szerette, lehet nem látott ki belőle eléggé, vagy nem tudom, de ugye azt viszonylag hamar amúgy is leváltottuk a sportrészre. Ami nem volt megváltás, sajnos.

Mi hurcikendővel jártuk be a világot. Nem volt olyan, mint ahogyan gyerekvállalás előtt elképzeltem, de az órákig tartó ordításnál még mindig jobb, és őszintén szólva én szerettem. Sokszor kényelmesebb volt, pl buszra felszállni a gyerek-hátizsákkal, vagy akár túrázni elmenni, de még egy kávézóba beülni is ezerszer jobb így, mert ha elaludt a pindur, simán leülsz vele, ha meg ébren van, akkor meg az asztal mellett állva ringatózva elvan, és még mindig kevesebb helyet foglalsz, mint egy babakocsi, ahonnan úgyis kiveszed a gyereket, és akkor még kávézni sem tudsz. Kicsit már sajnálom, hogy nálunk elmúlt a hurcizós korszak, mert már a kisebb lányom is nagyobbacska, bár ő egészen idén nyárig még nagyon szerette a babakocsizást is és az autózást is. Fun fact, hogy az autóban amúgy rosszul szokott lenni, de ennek ellenére is élvezi, szívesen autókázik, csak a hányás előtti időszakot előzi meg egy kis nyűglődés és sírás. Szóval ő ennek ellenére sem gyűlöli az utazást. A babakocsit viszont már unja, az egyik kérdezőhöz hasonlóan addig ficereg, amíg menet közben is simán kiugrik belőle. És hát, tök jó, mennék én vele gyalog meg kismotorral bárhová, de általában azért nem áll rendelkezésünkre a világ összes ideje, oviba, bölcsibe be kell érni időre, és a lányka meg olyan kis önfejű, hogy sokszor ha nem én viszem, akkor direkt rossz irányba megy, mert az viccesebb. De amikor majd bejönnek ismét a jó idők, akkor végre nyugalmazzuk a babakocsit, addigra már talán neki is benő annyira a feje lágya, hogy normálisan lehet vele közlekedni, mert egyelőre életveszélyes.

3 gyerekem van, egyik sem problémázott.

De sok ilyet láttam. Ezek szerintem többnyire manipulálható szülők, én nem tettem ki magunkat esetleges balesetnek, hogy félkézzel toljam a kocsit, miközben félkézzel cipelem a gyereket.

A legtöbb kisbaba nem üvölt se a babakocsiban, se az autósülésben. A legtöbb kisbaba ahogy belekerül valami mozgó jármű e a popója abban a pillanatban alszik, csak ezeknek az anyukái nem panaszkodnak se gyakori, se Facebookon, hogy "Jajj nem bírom, hogy most sétáltunk egy hatalmasat a Balaton partján és a babám az egészet végigaludta."

Amit látsz az a kisebbség panasza, csak azért tűnik a többségnek, mert akiknél nem ez a helyzet, azoknak nincs mit panaszkodniuk ezen.