Nagyobb gyereknek babakocsi?

Én is gondolkoztam már azon, hogy miért ülnek babakocsiban járni tudó gyerekek.

Egészen addig, míg most 21 hónaposan úgy döntött a fiam, hogy nem hajlandó sétálni. És hülyét kapok tőle, mert 15-16 hónapos kora óta simán kézenfogva bárhova elsétáltunk. Most meg amint rájön, hogy séta jön, felveteti magát.

És nem, nem lusta, mert amint a célhelyen van (játszótér, játszóház, az épülő házunk udvara), kilő, mint a rakéta.

Így, ahová lehet autóval megyünk, mert megpusztulok ha hosszú távon cipelnem kell, főleg ebben a kánikulában. A múltkor már a szülőkaros bébitaxit vettük elő, mert a babakocsit már elpakoltuk.

Előtte két héttel meg letúrázott velünk lazán 5 kilométert saját lábon...

Nekem a lányom nagyon babakocsis volt, de 2 éves szülinapja után 3 nappal kezdte a bölcsit, és oda már nem akartam babakocsival vinni, mert bkv-val mentem tovább dolgozni, nem akartam a bölcsiben hagyni a babakocsit. Így mi ott és akkor eltettük a babakocsit, sétált mellettem, ha elfáradt felvettem. Nem hiányzott igazából többet a bkocsi használata. Menőbb volt a buszon az ölemben ülni, útközben mindent megtapizni. Hátizsákos voltam, nem volt autónk, mégsem volt megterhelő.

Most 15 hónapos a tesója, még nem jár magabiztosan, viszont nem szereti annyira a babakocsit mint a nővére, szerintem vele se fogjuk 2 éves kora után használni.

Én sem tudom hova tenni mikor egy nyakigláb gyerek ül a babakocsiban. Olyan mint mikor egy nagy gyereket látok cumival... Az is furcsa. Persze mindenhol meg van az oka nyilván, de valljuk be legtöbbször csak "egyszerűbb így", egyszerűbb mint elvenni, leszoktatni, vesződni vele hogy itt gyere, ne menj arra stb.

Szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy használja-e, vagy sem. A lányom 10 hónaposan indult el, kb.1 éves korától kezdve nem maradt meg a babakocsiban. Sétált szépen, vagy amikor már nagyobb volt, akkor motor vagy futóbicikli.

A fiam majdnem 11 hónaposan indult el. Onnantól ő se maradt meg igazán a babakocsiban. És azon a nyáron (májusi) csak rohant, amíg bírta. Nem sétált, futott mindenhova.

Ehhez képest most, hogy elmúlt 2 éves, nem akar sétálni. Nem akar motorozni, nem akar biciklizni. Kézben akar "utazni " vagy apa nyakában. Persze a babakocsit már rég eladtuk, mert nem kell. Hát megmondom őszintén, van, hogy visszasírom.

Pl.fülészetre kellett menni múltkor. Be kell sétálni a parkolóból egészen hátra, a betegfelvételre. Onnan előre egy másik épületbe, ott van a fülészet. És onnan vissza az autóhoz. És mindezt persze időre. Nyilván ilyenkor felveszem, nem várom meg, amíg lenyomja a szokásos hisztit, vagy amíg nekiáll kavicsot szerepelni. Ilyenkor speciel tök jó lenne a babakocsi. De számtalan olyan helyzet adódhat egy anyuka életében, amikor használja. Szerintem semmi közöd hozzá, ki mit csinál.

Én most nézegetem már egy ideje a neten azt a "hordozót", ami vállra vevős, a gyerek meg egy szütyőben ül. Mert egy fokkal könnyebb lenne cipelni. Pedig nem nagy gyerek, alig 10 kiló. De azért érzi a derekam így is.

"majd a parkoloig is plusz 10 perc séta, az 5 óra után."

Fogadjunk, hogy elaludt a kocsiban hazafelé!

Na nekünk az állatkerttől még busz plusz vonat volt a hazaút, amikor pl: a Nyíregyházi Állatkertben jártunk 3 éves gyerekkel. Igazán csodás lett volna cipelni végig hazafelé.

Mert az egy dolog, hogy amíg érdekes, sétált, végig a 30 hektáros (!) parkon, de a hazaút már cseppet se izgi.

Tavaly 4 évesnek ugyanerre az útra nem vittünk babakocsit, ki is dőlt.