Mennyi idősen kezdett el babátok "értelmes/ szándékos" dolgokat csinálni?

Önállóan inni az ikreim kb. egy év körül, de ők sokkal "ügyesebbek", mint a nagyfiam volt. Ő közel két éves korig itattatta magát és kettő múlt már, amikor hajlandó volt önállóan enni falatkákat, evőeszközzel pedig 2,5 éves kortól. A kicsik már szintén egy év körül ették a falatkákat. A kényszer ugye nagy úr. :))) Másfél évesek most, az evőeszköz még nagyon nagyon messze van nekik is, pedig ügyesek, mint látod. Az autótologatás már ment egy éves kor után, dobozból ki-be pakolás. De pl. a formabeillesztő még messze nem megy, se a baby puzzle, hiába van ráírva, hogy 12+. A nagyfiam közel 3 évesen kattant rá a puzzle-ra, de akkor nagyon, előtte nem nagyon ment még a kevés darabos sem, aztán hirtelen ki tudta rakni az egyre nagyobb darabszámos képeket. Abszulút azt látom amúgy, hogy az első gyereknek minden sokkal nehezebb és később jön, mert nincs kitől ellesse. (Ha te mutatod, az más, nálunk az nem vált be, de másik gyerektől tanult, mint a szivacs.)

Amire te gondolsz, azok inkább egy év fölött jönnek, de még akkor is bőőőőven megmarad párhuzamosan a dolgok bekapása, dobálása. Az is egyfajta tanulás ugyanis.

Azért az is szándékos és az ő szintjén értelmes, ha a másik oldalra fordítja a fejét, amikor az egyiken már kényelmetlen. Vagy amikor 2-3 hós kora körül már el akar kapni valami színes játékot, ami felette lóg és direkt ismételgetve pofozgatja, ha tetszik neki, vagy már beléd rúg "sarkantyúzva", ha le akarsz ülni, ahelyett, hogy körbe-körbe sétálnál vele :) no és ekörül szoktak rászokni ügyesen az ujjukra is (már aki). Az más, ha kb. 6 hósan felnőtt szemmel nézve az újság nem evésre és tépkedésre való, de szándékosan csinálja, és szerintem a kíváncsiság is értelemre utal.

A játékokkal vagy bármivel a gyerekek elég sokáig képesek egyáltalán nem rendeltetésszerűen játszani. Ha nem is vesz már szájba mindent (ez egyéni, kb. másfél és három éves kor között múlik el, fogzástól is függően), de pl. tuti elég sok gyerek (és felnőtt:)) van, aki olyasmiből épít, ami hivatalosan nem arra való. Amire te gondolsz, az inkább utánzással és kísérletezgetéssel (amihez dobálás is "kell") alakul ki, de az értelem már meg van hozzá jóval hamarabb, csak a (sokszor véletlen) tapasztalás hiányzik. Pl. ismerős 11 hós gyereke már viszi a sámlit, ha el akar érni valamit, de csak azt, amit a testvére használ, pedig lenne egy másik is mellette, amit nem kellene több szobán átvinnie, de arról nem tudja, hogy arra való. Sok kisovis is még simán magára önti a vizet, ha a pohárban szívószál van, mert akkor is megdöntik :) Szóval nem ennyire logikus és "rendeltetésszerű" az emberkék fejlődése. Tapasztalatom szerint a "hogy kell / mi a szabály / hogy szoktuk" elvontabb kérdése 2-3 éves korban (alias dackorszak) lesz majd igazán érdekes.

Az egyik gyerekem 8 hósan cumisüvegből már kiszolgálta magát egyedül éjszaka, de egyedül pohárból inni átöltözés nélkül talán csak két évesen tanult meg (akkor volt annyira meleg, hogy hagyjam gyakorolni), addig pár felesleges csőrös itató után egy kubus üveg volt a kulacsunk. Viszont egy évesen már kanalazott, másfél évesen már villát, ceruzát is mertem a kezébe adni szemkiszúrás, dobálás nélkül. De két és fél éves koráig kaján mosollyal minden nem ehetőt megkóstolt (az ehetőket bezzeg nem). A másiknak nem volt cumija, ő valamivel hamarabb ivott pohárból, talán 11 hó körül, viszont már vagy két és fél éves volt, mire normálisan kanalazni tudott (vagyis hajlandó volt). De már két éves kora előtt lenyelés veszélye nélkül engedhettem játszani az apróbb dolgokkal is.

"tudnia kéne játszani" - mit kellene rajta tudnia? Játszani "tudni" kell, vagy felfedezni, hogy mit lehet, hogy lehet?

Enyémnek is volt olyan formabedobója, amit sosem használt rendeltetésszerűen, mert mennyivel jobb móka volt a formákat a buci fejükön pörgetni! Attól még másik formabedobóval játszott.