Ereztetek mar, h. megfulladtok az anyasagtol?

Nekem eddig csak egy babám van, de ha így folytatja, nem is lesz kistestvér. Sírós, rosszul eszik, napközben nem alszik.

Vártuk és készültünk rá, de még így is sokszor érzem, hogy nem bírom tovább, mégsem nekem való az anyaság. Aztán összeszedem magam, megy tovább az élet én meg éjjel üvölteni tudnék a bűntudattól, hogy nem vagyok elégedett az életemmel.

Szerintem aki azt mondja, hogy nála mindig minden happy és rózsaszín az hazudik!

Ráadásul mi nagyon aktívak voltunk baba előtt és úgy tervezetük, hogy majd őt is mindenhova magunkkal visszük, hát ehhez képest egy drámakirálynő, így marad a 4 fal meg a napi séta. Én ettől kezdek bekattanni.

Persze! Szerintem nincs ezzel semmi baj. Tudom miről írsz. Pl. elmegyek bevásárolni egyedül és végig azon jár az agyam mit vegyek még neki, mit enne, mit főzzek a gyereknek, megetette-e az apukája és mivel, úgy hiányzik, stb... :) stb :)

Van hogy rohadtul csak bámulnék ki a fejemből és lássa el más pár óráig én meg magamra csuknám az ajtót hermetikusan vagy elhúznék otthonról vásárolni, biciklizni, sétálni, kávézni, könyveket olvasnék, stb...de nincs rá időm, nincs ezekre igazán lehetőségem. Arra gondolok, ha nagyobb lesz nem lesz rám szüksége ennyire és nagyon rosszul fog ez akkor érinteni, ezért igyekszem kimaxolni ezt az időt.

De van, hogy már gyomoridegem van a vinnyogástól, hisztitől, az állandó takarítástól, aminek nulla látszata és azt se tudom van-e alja a szennyestartónak. A villamoson már szinte várom, hogy egy nyugdíjas "leszólítson" annyira kevés felnőttel érintkezek :D Általában azt se tudom hányadika van és milyen nap, mert nem számít. Gyerekre ébredek nem a telefonomra :) Az a durva az anyaságban, hogy míg ezelőtt én rendelkeztem az időmmel most annyi időm van, amíg alszik és akkor is úgy kapcsolok ki hogy pl zenét vagy műsort hallgatok fülessel, amíg nyalom a lakast meg pakolok. Nem tudok felvenni olyan ruhákat, amiben igazán csinosnak érzem magam, a magassarkú felejtős. Minden pillanatban szét kell szakadnom és izgulok, hogy vajon fél perc csend alatt mit eszelt ki, veszélyes vagy sem. Rohangálok mint pók a falon és minden gyerekkel kapcsolatos dolgot nekem kell számon tartanom. Nem baj ez, de van, hogy sok! Mondjuk ezt így levezetem magamban aztán újabb hajrá :)