A baba hány hónapos korában kezdődik az, amiről olyan sokan beszélnek, hogy semmire nem lesz időm, állandóan sír, hulla fáradt leszek meg ilyesmi?

Nekünk több ilyen korszak volt a kisfiamnál. Először az újszülött időszak, amikor folyton égett a szemem a kialvatlanságtól, hányingerem volt, és nem tudtam folyamatos mondatokban beszélni, annyira kivoltam.

Aztán 8 hónaposan elkezdett nem aludni éjjel a szeparációs szorongástól, nappal meg folyton szemmel kellett tartani, mert felállt, és teljes elhagyott testtel tudott hanyatt esni, életveszélyes volt. Hetente 1x kiborultam a fáradtságtól.

A következő most van, egy jó darabig szuperül megvoltunk, jó volt az egyensúly az együtt töltött meg az egyedül játszós idő között. De most 3 éves, és nonstop azzal nyaggat, hogy játsszak vele. Mindent és állandóan. Értsd, a végén üvölteni kell vele, hogy hagyjon magamra, mert soha nem lesz kész az ebéd, ha nekiáll "segíteni". Irgalmatlan pici a konyha, ha bejön, már megáll az élet. És nem és nem és nem, nem megy ki, hozza a széket és rááll, én meg már egy fiókot sem tudok kihúzni. Közben itthon dolgozom, ma is 4 emailt kaptam, amiket 5 részletben olvastam el, és telefonon hívtak már, hogy reagáljak és csináljam meg, ami bennük van hogy haladjon a munka, de a böli mégis ebben a hónapban szünetel, nem augisztusban, mint tavaly, én meg szívok a temérdek mostanra betervezett melóval és az ezer darabra szakadással. Folyton megyünk, játszó, bicikli, bolt, főzés, intézkedés... a körmömet múltkor már csak akkor bírtam levágni, mikor már fájt, olyan hosszú volt, a hajam meg 2 napja nem bírom megmosni mert ruhástul elalszom altatás közben, reggel meg indul a program, nincs idő.