A baba hány hónapos korában kezdődik az, amiről olyan sokan beszélnek, hogy semmire nem lesz időm, állandóan sír, hulla fáradt leszek meg ilyesmi?

Nekem nem volt ilyen még csak 1-1 nap

Kop-kop

Olyan igen h nincs időm aemmire mer annyora igényli a játékot.. Akkor eldönthetem h a tiszta padló vagy a jó mókázás a fontosabb ( van amikor a padló)

9,5 hós nem sírós baba anyukája vagyok

*Semmire, mert annyira

nah igen

Azért az is fárasztó h a fél szemed mindig legyen ott, hogy mit ránt le, pakol ki

Nekem sokat elvesz az, hogy méh külön főzök neki, és kitalálni elkészíteni neki a 3 étkezést.

Most indul a rutin.

Plusz nem kó evő.. 1 étkezés a kosdatáspkkal együtt 45-55 p közti idő szóval 2,5 h csak a szilárd étkezés és még nem készítetten el.

Mellette nem hagyott el egy szopit sem..

De nincs olyan, amiket mesélnek

1.

A fogzás viselt meg mindkettőnket, de hogy semmire ne lett volna idő...

Sokkal fáradtabb vagyok most munka és a közel 5 éves gyerek mellett.

Babafüggő, a lányomnál egyáltalán nem volt ilyen korszak. Nyugis, mosolygós, és bár nagyon fáradt vagyok mind a mai napig, de nem miatta, hanem mert alvászavarom van, ami miatt nagyon keveset alszom. Ha a lányomon múlna, akár 9-10 órát is alhatnék egyhuzamban, mert nem ébred éjszaka.

Időm pedig mindenre van, pici kora óta a házimunkát, sütést, egyéb teendőket mellette csináltam meg. Persze oda kell közben figyelnem rá, de nem lehetetlen. A délutáni alvásideje így számomra is pihenőidő, tudok olvasgatni, netezni, sorozatot nézni.

Babafüggő is, meg valamennyire szerintem hozzáállás kérdése.

Nekem két gyerekem van, egy lassan 4 éves lányom, és egy 3 hónapos fiam. Néha van szar napunk, amikor a kicsi nyűgös, a nagy is, mindegyik rajtam lógna, enni se tudok, apa nincs otthon, a lakás vállalhatatlan, dolgoznom kéne, de nem tudok, és csak imádkozom, hogy legyen már este, dögöljön le mindenki aludni, és legyen egy kis kuss végre.

De őszinte leszek, azért ez baromi ritka. Általában jól elvagyunk, és így éreztem az első gyereknél is, pedig visszanézve a lányom minden volt, csak mintababa nem. Nagyon szar alvó volt, átlag 5-6x keltünk egy éjjel, de voltak extra rossz időszakok, amikor 10+ is összejött. Nappal 5-10 perceket aludt, kivéve, ha hordoztam (de leülni, megállni, lerakni tilos volt), vagy ha ment a segge alatt a babakocsi. Annyit még életemben nem sétáltam, mint akkor, kendőben a gyerekkel, hogy aludjon. Pár percet volt max el magában ébren, nem lehetett csak úgy letenni, és csinálni a dolgomat. Szóval nem volt könnyű, de nem éltem meg egyáltalán szörnyűnek, mindent úgy csináltam meg, hogy bevontam őt is, vagy rám volt kötve, parádéztam neki főzés közben, miközben a pihenőszékben ült az asztalon stb. Végülis csak sikerült megcsinálni a dolgomat, ha nem is volt egyszerű, az alvással úgy voltam, hogy hát most ez van, nem fogtam fel tragédiaként, hogy nem alszom eleget. Amúgy nem volt sírós baba, csak igényelte a foglalkozást. Akkor lett sokkal könnyebb, mikor mászni kezdett, onnantól szeretett egyedül cirkálni meg pakolni, a lakás biztonságossá tétele után végre nem kellett állandóan őt szórakoztatni, elvolt magában is kicsit.

A fiam tök más. 2 hónapos kora óta képes fél órát feküdni a játszószőnyegen, és magyarázni a lelógó plüssöknek. Ha ezt megunta, 10-15 percre még mindig betehető a pihenőszékbe úgy, hogy dumálok neki. Ha elaltattam, le lehet tenni, és alszik az ágyában. Éjjel 2x szopik és azonnal visszaalszik. Mellette a világot meg lehet váltani.

Szóval tényleg függ a babától, hogy mennyire nehéz eset, de tőled is, hogy mennyire fogod fel tragikusan, ha kicsit nehezebb vele. Nyilván ha van hasfájás, reflux, egyéb nehezítő körülmény, akkor azért nagyságrendekkel rosszabb lehet a helyzet.