Ti mit tennétek? Nektek is voltak hasonló gondjaitok szülés után? Vagy ez már tényleg sok?

A barátnőm 2 hónappal szült hamarabb, mint én. Neki 10 hónapos a lánya, nekem 8. Semmi gond nem volt, kb addig amíg nekem meg nem született.

A terhesség eleje óta nem igazán foglalkozott a súlyával, rengeteget hízott. Előtte sem sportolt, de a magasságához képest teljesen arányos teste volt és csinosan öltözött. A terhesség alatt viszont tényleg elég sokat felszedett. Szerintem olyan volt, mintha azt hitte volna, hogy a terhesség sosem ér véget. Aztán amikor meglett a baba, már máshogyan látta a dolgokat és leesett neki, hogy azért az állandó evésre nem ok az, hogy valaki terhes. De engem ez annyira nem zavart, gondoltam, ő is látja, hogy mi történik, nem akartam volna ezzel bántani.

Azonban most már több, mint féléve borzalom, ami történik. Kezdődött az örökös elégedetlenséggel. Nekem kb 2 hónap múlva semmi nem látszott, az sem hogy szültem, mert én terhesség alatt is fogytam és "sportoltam", most 175 cm vagyok és 54 kiló. Na ez ok volt az örökös piszkálódásra, és önsajnálatra, hogy "te nem tudhatod..." "neked nincs ilyen bajod...". Persze akkor nem irigyelt, amikor sok éve kiderült, hogy liszt és tojás allergiám van, ezért alig van étel, amit ehetek. Vagy hogy szinte a terhességem végig hánytam vagy legalábbis hányingerem volt evés után és tiszta stressz voltam, hogy a baba jól van-e.

Nem szóltam neki ezért, hogy nekem is lett volna okom panaszra. Mondtam, hogy jöjjön el velem edzésre. Csoportosra hívtam, mondtam, hogy nála jóval kövérebbek is vannak, de ott ez nem számít. Nem jön, kifogás mindig van. Heti 5x megyek, de mondtam neki, hogy 2x elvállalom a lányát és menjen el helyettem, mert azt mondta, hogy nincs aki vigyázzon rá, de nem megy.Aztán mondtam, hogy anyukám vigyáz a lányokra menjünk együtt, ha nem akar egyedül de nem akar. Akkor mondtam, hogy változtasson az étkezésén, de mondta, hogy nem megy neki, mert ott a párja, aki nem enne diétásat. (Én is általában kétféle kaját csinálok, mert a párom és a lányom nem él liszt+tojás nélkül). Semmi nem jó neki. Akkor az is baja, hogy én sminkelek, "hogy neked mikor van erre időd?" és ezt cinikusan kérdezi. Erre sem mondok semmit, pedig nyilvánvaló, hogy neki is lehetne, mert nálam 24 óra egy nap.

Az a legnagyobb baj, hogy úgy érzem, hol nyíltan hol burkoltan, de engem kritizál, amikor panaszkodik. Nem akarom elveszíteni a barátságunkat, mert már több mint 10 éve a legjobb barátnőm, de a múlthéten először azt éreztem, hogy nem akarok vele találkozni. Rengeteget változott, irigységet látok rajta, pedig semmit nem direkt csinálok vagy ellene.

A másik, hogy úgy érzi rossz a házassága, nálunk szerencsére ezzel sincs baj. Én ezt nem dörgölöm az orra alá, de persze látja. Féltékeny nagyon a férjére, most az látszik rajtuk, hogy nem boldogok. Mit tegyek? (Mármint nem a házasságukkal, hanem általában, hogy jobb legyen a kapcsolatunk)

Bocsánat, hogy hosszú lett, de ez már régóta fennálló probléma, nem lehet 1-2 szóban leírni.

26/N