A szocializáció része hogy ha egy vadidegen megkérdezi hogy "segítsek valamit? MEGFOGJAM A BABÁT? " akkor oda is adjam?
El hiszem hogy nem bírják ki hogy ne kérdezzék meg hogy megfoghatják e, de sehogy másképp nem tudnak segíteni csak így?
Valamiért egyáltalán nem hajlok e felé, mint hogy vigye nekem a kosarat, vagy lehajoljon valamiért, ti mit gondoltok?
Én vagyok a beteg, hogy nem akarom oda adni és így lenne normális?
Vagy ha valaki segíteni akar akkor mindegy hogy hogy segít mert jót akar nem? Szerintem ezek többsége csak meg akarja fogni és nem igazán akar segíteni....
Falun laktok, ez is lehet a kulcs. Kisebb közösségben teljesen mások a szokások, aki abban szocializálódik, annak normális.
Anyám mesélte, hogy amíg baba voltam, nagyim győzelmi zászlóként hordozott végig kb, elmentünk sétálni jeligére :D ő meg gyűlölte mert nyilván minden szomszéd néni összetaperolt.
Városban, idegenek között másabb, nekem is a rosszindulat meg a gyerekrablas ugrik be elsőnek, amit fentebb írtak. Falun viszont nem úgy idegenek kvázi, mert mindenki valakinek a komája és marikanénje a faluvégről is tudja, hogy te ki vagy.
Ettől függetlenül, tök elfogadható, hogy te nem vagy (még?) ráállva erre a közvetlenségre. Ahogy írtad, ők ismernek, te nem őket. Plusz még ha ezen túl is lépünk, nem vagy köteles senkinek odaadni a gyereked. Ne érezd magad ettől rosszul. Ha valaki ölelgetni akarja, majd eljön hozzátok babanézőbe, otthon a saját házatokban nyilván másképp fogsz hozzáállni.
Az jó taktika, hogy jajj nem kell megfogni köszi, de helyette X dologban tud segíteni. Ha udvarias és cukker akarsz lenni, akkor magyarákodhatsz is. Nem kell megfogni köszi, sajna sírós baba nem marad meg másnál, sajna nagyon anyás, akármi.
Nem bénán nézel ki :), hanem ha egyik kezedben gyerek van (aki gondolom téli gúnyában csúszkál is és már nem is annyira pehelykönnyű), akkor elég nehéz lehet fél kézzel fizetni és pakolászni valami szűk helyen. Úgyhogy feltételezem, jó szándékú a segítségkínálás - bár én sem adnám oda, helyette tényleg jó ötlet, a "kösz nem, de a kosarat ha kiviszi, megköszönöm".
Amiket meg apjáról írtál, az inkább párkapcsolati-kommunikációs kérdés köztetek... De attól, hogy veszel egy kendőt, amit ahelyett használsz, hogy ölben vinnéd a boltba, logikusan nem lesz egész nap abban és nem lesz elkapatva a gyereketek. Vagy válts keskenyebb kocsira. Vagy vásároljon apa. Vagy keressetek másik boltot... De pár hónap múlva tuti még nehezebb lesz fél kézben vinni. Bár lehet, addigra ismerni fogtok mindenkit :)
Rokon megfoghatta a gyermekeimet, idegen soha, de nem is adódott sosem ilyen helyzet. Általában babakocsiban ültek, ha boltban voltunk, ha pedig csak beugrottam valahová, és otthonról mentünk, gyorsan végezni akartunk, akkor elég volt a kendő, magamra kötöttem, és már mentünk is. Ezekben az esetekben nyilván senkinek nem jutott eszébe, hogy megfogja a babámat.
Ha Neked felajálnlják, szépen, udvariasan, határozottan köszönd meg és utasítsd vissza a felajánlást!
De akkor is fura! Kinek és milyen helyzetben jutna az eszébe, hogy megfogjon egy idegen babát???
Ilyen árusokhoz mentem vele nem tudtam betelni a babakocsit. Nem csúszkált egyszerűen csak vele gugoltam le a kiskosárhoz válogatni. Nem éreztem hogy segítségre szorulok. És akkor még nem volt nehéz sem. Akkor mondta a neni "segítsek?"
Mondom köszönöm nem kell. "de szívesen megfogom a babát amíg vásárol." Mondom köszönöm megoldom.
Utolsó igazat adnék abban az esetben, ha ismerem az illetőt és megkérdezi hogy megfoghatja e egy kicsit.
Nem pedig ugy csinál mintha segíteni akarna hogy megfoghassa, ráadásul nem is ismerem. Adtam már oda ismerősnek szó nélkül mert megkért rá. "Kicsit megfoghatom?" Előtte az én kezemből beszélt a babához és úgy láttam tetszik neki, ezért is engedtem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!