A szocializáció része hogy ha egy vadidegen megkérdezi hogy "segítsek valamit? MEGFOGJAM A BABÁT? " akkor oda is adjam?
El hiszem hogy nem bírják ki hogy ne kérdezzék meg hogy megfoghatják e, de sehogy másképp nem tudnak segíteni csak így?
Valamiért egyáltalán nem hajlok e felé, mint hogy vigye nekem a kosarat, vagy lehajoljon valamiért, ti mit gondoltok?
Én vagyok a beteg, hogy nem akarom oda adni és így lenne normális?
Vagy ha valaki segíteni akar akkor mindegy hogy hogy segít mert jót akar nem? Szerintem ezek többsége csak meg akarja fogni és nem igazán akar segíteni....
válasza: válasza: válasza: válasza:A te szocializációd része, hisz láthatóan nem tudod kezelni. ;)
A babának nem kell efféle szocializáció.
válasza:Soha nem adnám idegen kezébe a gyerekemet.
Ez mondjuk extrém eset, de külföldön élünk, és itt pár éve volt egy hír a tévében, hogy egy bevásárlóközpontban egy középkorú nő megszólított egy anyukát, hogy olyan aranyos kisbaba, hadd tartsa kicsit. Aztán ahogy vásároltak pár méterre eltávolodott vele, anyuka arra figyelt fel, hogy hirtelen nagyon elkezd sírni a gyerek, visszavette a nőtől, aki gyanúsan sietve távozott. A babát utána sem lehetett megnyugtatni, csak sírt és sírt. Elvitték orvoshoz és kiderült, hogy a nő készakarva úgy megszorította a lábát, hogy eltört a combcsontja!
A tinédzser gyerekét se adja oda az ember idegennek, hadd ölelgessék, a csecsemőt se kéne.
válasza:Csak azért kérdeztem, mert ha babakocsiban vagy magadra kötve viszed, akkor tuti nem akarják majd kivenni vagy leszedni rólad, és mind a két kezed szabad marad, ezért nem is fogsz úgy tűnni, mint akinek segíteni kellene.
Egyébként sosem adnám oda idegennek.
Az nem igaz hogy senkit, de töredékét a lakosoknak. Igen amikor ilyen történik akkor általában kézben van. Kisboltba szoktam így beszaladni, mert nem nagyon fér el a babakocsi. Ülni meg még nem tud.
Igen tényleg nehezen kezelem. Mert nem tudom hogy normális e ahogy cselekszem. Mármint hogy nem adom idegen kezébe.
És tényleg csak párom miatt nem tudom eldönteni mert mikor meséltem, nem helyeselte hogy persze megértem vagy akármi, hanem csak nézett furcsán. (mintha emiatt en lennék furcsa) Attól fel mindenkitől irigylem a gyereket és nem akarom oda adni még rokonnak sem, mint az egyik ismerőse.... :/ Én nem fogom bizonygatni az ellenkezőjét azzal, hogy mindenkinek a kezébe nyomom.
Ezzel ki is derült hogy ez miért zavar engem ennyire. A párom miatt. Sajnálom amúgy hogy nem bízik bennem ennyire. Vagy nem is tudom
válasza:Rokontol nem féltem meg anyóstól sem pedig nem vagyunk egymás szíve csücske.. csak párom von párhuzamot. Mert az az ismerős senkinek SENKINEK nem adja oda a gyereket és még a gyerek apjától is úgy veszi el 5 perc után hogy "látom jönni akarsz vissza anyához."
Szerintem akárhányszor arról van szó hogy oda adni valakinek a gyereket, egyből ez a nő jut eszébe és attól fél én is ilyen vagyok....
Én azt nézem hogy mi a jó a gyereknek. Pl nagyon társalgó pedig csak 3 hós. :)
Imádja ha beszélnek hozzá. Es nem szoktam sajnálni hogy mások kezébe kerüljön mert élvezi. De azért egy ideggenek azért hogy "segítsen" nem fogom oda adni.
A kendőt már nagyon sokan mondták. Ezt is párom miatt nem alkalmaztam még. Túl sok helyről hallja az "elkapatni" szót. Hiába kampányolok én bármilyen racionálisan. Fel hogy "el lesz kényeztetve". Drága apja nem bírja magában tartani a véleményét és folyamatosan adagolja neki az 1000 éves "szabályokat".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!