Kisbabával utazók, mennyire nehéz megoldani ezt? Mikre figyeltek különösen? Mikor utaztatok először messzebbre?

Öszintén szólva elég buta ötletnek tartom egész pici babával ilyen nagy utakra menni, mert egyrészt neki csak stressz - gondolj a más idözónákra, meg a más klímára, ami egy felnöttet is nagyon megvisel, másrészt meg ha netán megbetegszik, akkor elég problémás ott megfelelö orvost találni, a nyelvi nehézségekröl nem is beszélve.

Egy éves kor alarr biztoa nem vinném iylen nagy útakra!

Még nem volt 3 hónapos a babánk, amikor külföldre utaztunk Vele. 11 óra volt az út (autóval), 2 hetet töltöttünk ott.

Tartottam tőle, hogy hogy fog ez az egész elsülni, de nagyon jó döntésnek bizonyult! Nekünk, mint újdonsult családnak nagyon jót tett a folyamatosan csak együtt töltött idő: se munka, se háztartás, a férjem sokat segített a baba körüli teendőkben, nagyon jól összerázódtunk így mi hárman. Csodálatos időnk volt, a babánknak is jót tett, hogy szinte egész nap a levegőn voltunk. Bár neki ez nem lesz élmény, de nekünk nagy élmény volt így a Vele töltött idő. Nekem is egészen más volt így ellátni Őt (pl. egy sziklára kiülve, naplementénél megszoptatni); mintha itthon ment volna a 'taposómalom'. És tanulságos is volt: első babánk, így a tapasztalatlanságom ellenére is fel kellett találnom magam Vele kapcsolatban egy idegen környezetben; és jól ment, ami nagy önbizalmat adott nekem, mint újdonsult anyukának.

Az utazást is nagyom jól viselte, konkrétan végig aludt, csak enni kelt fel, akkor megpihentünk, majd folytattuk az utunkat tovább.

Örülök, hogy bevállaltuk! Csodálatos emlékként maradt meg.

8 hetesen 900 km vonattal majd vissza.

5 hónaposan 3 óra repülő oda majd vissza. 1 hetes nyaralás volt.

6 hónaposan 5 óra repülővel oda majd vissza 1 hetes nyaralás

1 éves szülinap 3,5 óra oda majd vissza 2 hetes nyaralás

Mi imádunk utazni. Mindig jól érezte magát. Sose sírt a gépen. Imádta a tengert.mi így élünk.

Ne foglalkozz másokkal. Élj úgy ahogy nektek jó. A lényeg, hogy ti vele vagytok

A családhoz már 8 hetes korától utaztunk (200 km) egy-egy hétvégére.

Először három hónapos korában utaztunk el egy wellness hétvégére családbarát szállodába. Én úgy érzem, hogy nekünk kis családként igazán jót tett, hogy egy kicsit kimozdultunk a megszokott négy fal közül. Persze sok volt a bénázás (ezt is otthon hagytuk, meg az is de jól jönne), de ezzel együtt is azt gondolom, hogy nagyon összehozott ez a kis kiruccanás minket. Iszonyatosan jól viselte egyébként, pl. minden étkezésünket tündérien végigaludta a babakocsiban. Nagyokat sétáltunk a Balaton parton, várost néztünk, stb. Egyáltalán nem volt nyűgösebb a megszokottnál.

Ez az élmény adott erőt ahhoz, hogy kicsit gyakrabban kimozduljunk. Utána már kb. két havonta eljártunk wellness hétvégézni, viszonylag gyakran mentünk hordozóval túrázni. Az első külföldi utunk egy 5 órás autó út volt a Magas-Tátrába 5 hónapos korában. Egy hosszabb és egy rövidebb túraútvonalat jártunk be, ami szintén simán lezajlott. Nagyjából végig aludta. Amikor magához tért mindig kicsit kivettük a hordozóból, megálltunk, "beszélgettünk" vele, hogy neki is érdekes legyen. Fura helyzet, amikor elgondolkozik rajta az ember, hol tegye tisztába a gyerekét, vagy hogy a saját szendvicsem mellé hova gyömöszöljek be még pár plusz pelenkát. Mindig mindent megoldottunk és őszintén szólva nagyon élveztem, hogy nem vagyunk bezárva. Úgy éreztük bármit megtehetünk vele együtt is. Nagyjából 8 hós volt, amikor először repülőre ültünk. Nyaralni mentünk másfél hétre. Az út 3,5 órás volt, de bevallom őszintén az még annyira nem esett jól. Végig üvöltöttük a felszállásokat és a landolásoknál is nagyon nyűgös volt. Aludni sem tudott az úton, nagyon zavarta a zaj. Mire a szállodába értünk az én idegrendszerem is elfáradt és neki is minden baja volt. Akkor egy kicsit elgondolkodtam rajta, hogy ez nem volt-e önző döntés a részünkről. A repülést leszámítva viszont a nyaralás jól sikerült.

Ennél hosszabb repülőutat, hát nem tudom... A saját élményünkből kiindulva én nem vállalnék be pici babával.

Az életvitelünkben igazából annyi változott, hogy az eddig pihenésnek szánt kirándulások, kiruccanások már nem annyira pihenősek. :) A romantikus programok helyett már az a fontos, hogy mit ad egy szálláshely a gyereknek. Mit tudunk csinálni adott helyen a gyerekkel, neki milyen élményeket tudunk szerezni. A mi igényeink iszonyatosan a háttérbe szorultak, megváltozott a fontossági sorrend. Viszont őszintén szólva ez nagyon jó érzés. :)

Most 2 éves, várjuk a tesóját. Na a két gyerekes utaktól még egy kicsit tartok, de sokat tanultunk ebből a két évből és egyáltalán nem bánom, hogy nem ültünk burokban.

Menjetek nyugodtan, csak találjátok meg azt az arany közepet, ami még mindenki számára komfortos! Úgy is érezni fogjátok. :)