Mit lehet csinálni egy olyan kisbabával, aki ordít mindenhol, kivéve az anyjánál? Mit mondhatnék?

A húgomról van szó. Eléggé ki van bukva, 23 éves, és három gyerekes anyuka... Az ikrei 2 és fél évesek, nagyon rosszak. De nem is velük van a fő gond, hanem a lányával, aki most szeptemberben lesz egy éves, de a mai napig nem bírja letenni (még a gyerek apjához sem), mert a kislány azonnal ordít. Nem sír, ordít. Vörös fejjel, taknya nyála egybe és vergődik összevissza. Ijesztő külső szemmel, nagyon. A tesóm ki van borulva, hogy ő úgy tervezte, hogy szeptembertől folytatja az egyetemet, de jelenleg még a wc-re sem bír kimenni a gyerek nélkül, nemhogy órákra járni, tanulni. Plusz a kislány többször ébred még éjjel, hajnal 5-6-nál tovább nem alszik. Mellé a tesóm teljesen önbizalom-hiányos, folyton azzal jön, hogy bezzeg én milyen jól megvagyok, boldog vagyok és tegnap még azt is mondta, hogy én legalább nem szúrtam el az életemet gyerekekkel. Meg hogy mindig irigykedve nézi az Instagramon, Facebookon, hogy éppen hol vagyok, mit csinálok, mi van velem és már rosszul érzi magát, mert ő ezt nem így képzelte, tervezte. Én erre meg nem nagyon tudok mit mondani neki, mert már a baba 3-4 hónapos kora óta azt ismételgeti neki mindenki, hogy "idővel jobb lesz", "majd hidd el, könnyebb lesz" és mondja, hogy egyre rosszabb.