Újszülöttel, kisbabával utazzuk át minden hétvégén az országot, mert ők lusták idejönni? Távol élő nagyszülők esetében nálatok hogy van az utazás, látogatás?
Az anyósom eddig nem foglalkozott velünk túlságosan, bár az esküvő előtt mindent megtett, hogy a férjemmel szétmenjünk (pl. képes volt egy csipketangát beletenni a férjem kocsijába, kamu e-maileken regisztrált a Facebookra és a férjemnek írogatott onnan esténként, mikor tudta, hogy én is otthon vagyok, a rosszindulatú megjegyzéseit, beszólásait le sem írom).
Gondoltam ez a szülés után sem fog változni, de őszintén, nem is hiányzik, hogy itt üljenek a nyakunkon. Mi Szegeden élünk, ők Sopronban (ott él a férjem nővére is a családjával). Szülinapokkor, névnapokkor odautazunk, de igazából ennyi volt. Eddig.
Ugyanis anyóséknál minden vasárnap családi ebéd van, ott vannak ők ketten és a férjem nővére, neki a férje és a négy gyerekük, plusz apósom testvére. Mint kiderült, tőlünk is ELVÁRJÁK, hogy ott legyünk mindig, mert így mégis hogy fognak ők unokázni és hogy már egy család vagyunk, a gyereknek joga van ott lenni és ebben nem akadályozhatom... Az út csak oda 4 óra, tehát ha mennénk is, az minimum két nap. Én mondtam, hogy biztosan nem áldozom fel az összes hétvégémet, hogy vigyorogva üljünk a családi asztalnál, mikor tudom, hogy áll hozzám a férjem anyja, testvére. A nővérének a gyerekeitől a plafonon vagyok 15 percen belül, nagyon neveletlen és bunkó gyerekek (nekem ne mondja senki, hogy az nem neveletlenség, mikor megkérem a 7 évest, hogy ne kutakodjon a táskámban, pimaszul rám vigyorog és kiborítja az egészet a földre...).
Felhívtam az anyósomat, hogy ezt felejtse el, nekik is ugyanannyi időbe telik eljönni unokázni, mint nekünk odamenni. Erre elkezdte, hogy bezzeg Pestre képes vagyok elmenni szülni, meg vizsgálatokra járni, de hozzájuk nem vagyok hajlandó. Meg hogy előre tudta, hogy majd megpróbálom ellehetetleníteni az unokájával való kapcsolatát.
Nagyon kivagyok, egyszerűen nem hiszem el ezt a nőt.
Ilyen helyzetben mit csináltatok?
Egyik füleden be, a másikon ki, ne izgasd magad rajta. Ha szeretne, jöhet hozzátok, és mivel gondolom nyugdíjas, akár hét közben is mehetne, hogy a szent hétvégi családi ebéd ne sérüljön.
A lényegről, márpedig hogy párod az egészről hogy gondolkodik, nem írtál. Ő szeretne minden hétvégén 8 órát autózni és bájologni a családdal? Igazából neki kellene lerendeznie a saját családját.
Jesszusom, örülj neki hogy messze élnek, gondold el ha egy kerületbe laknátok aztán folyton a nyakatokra járna, meg beleszólna a gyerek nevelésbe, amibe biztos lehetsz ahogy leírtad milyen személyiség.
Meg kell mondani vagy bepattan a kocsiba és előre leegyeztetett időpontba lejön, vagy nem látja az unokáját és pont. Aztán ha nagyobb lesz majd ti is havi 1x mondjuk lementek hozzájuk.
Érdekes nekem apámék 100 km-re laknak kb még is minden vasárnap eljönnek az unokájukhoz időt és pénzt nem sajnálva.
Amúgy is miért veled hepciáskodik miért nem a fiának nyavajog?
Ez komolyan kérdés? Minek egyáltalán neked felhívni? Miért nem a férjed intézi az anyját?
Vagy tán nem vagytok azonos vélemyen és ő menne?
Na az szívás.
Nem kell menni.
Férjed mit szól?
A férjed mit mond?
Ő igényli ezt?
Én úgy gondolom, ahogy így leírtad, hogy elég ha a jelentős ünnepeken meglátogatjátok őket, mert mégiscsak egy nagymama és a gyerek nem tehet a köztetek lévő dolgokról, neki ő az egyik nagymama akit biztos imádni fog, és várni mikor találkozik vele.
De valóban azért hogy 4 órát utazzatok nem lehet elvárni hogy túl sűrűn legyen.
Látogassátok meg őket Karácsonykor, vagy ha szülinapja van, ha a babátoknak lesz szülinapja majd ő felutazik.
Valahogy le kéne osztani mikor mentek és ők mikor jöjjenek.
Amúgy ha annyira hiányzik majd az unokája akkor van videotelefon pl skype vagy más egyéb ilyen, azon keresztül láthatja és nem kell annyit utaznotok :)
Ebbe a meccsbe neked nem kell beszállnod. Megbeszéled a férjeddel, hogy ÉVENTE hány alkalommal kívántok Sopronba menni a famíliához, és hányszor tudjátok fogadni a nagyszülőket egy-egy hétvégére, aztán együtt tájékoztatjátok az eredményről a mamát és a papát, pl. Skype-on. Azért javaslom, hogy együtt csináljátok, hogy egyértelmű legyen, hogy ti egy család vagytok, közös döntéseket hoztok, és ne tudjon aztán az öreglány külön-külön áskálódni veletek. Ezután már csak hivatkozni kell erre, nem kell újra és újra magyarázatokba bocsátkozni, ez a családi döntés, pont.
Egyébként az előzmények fényében a férjed jobban is kiállhatna melletted, tudom, hogy nehéz szitu, mert mégiscsak az anyja, de a kapcsolatotok legalább olyan fontos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!