Tényleg hagynom kellene sírni?!
Nagyon sok embertől hallom, hogy hagyjad had sírjon..
De még csak ki sem fejtik hogy mennyire, és milyen szituációban kellene azt a szerencsétlen babát sírni hagyni.
Ennyit mondanak hagyni kell hagy sirjon....
Lányom fürdés előtt elaludt, két és fél hónapos. Pont úgy kelt fel, hogy fürdetés előtt, de csak mert átadtam a férjemnek hogy előtte én is gyorsan meg tudjak fürdeni. Igény szerinti szopi van, és amikor felkelt már több mint két óra eltelt az utolsó etetés óta. (Növekedési ugrása lehet az alapján ahogy szopizik mostanában)
Már fürdés közben is fel fel sírt egyébként csendben tűri és élvezi. Már gondoltam hogy nem fogja kibírni. Ezért mondtam a férjemnek ne öltöztesse fel csak adjon rá pelenkát utána cicizünk és majd utána felöltözik.(jól befűtött a fürdéshez. Mi csak az egész lakást tudjuk befűteni ilyenkor) Már a pelenkázó asztalhoz úgy mentek hogy már a lelkét kisirta.
Édesanyám erre az egész szituációra annyit mondod hogy igazán várhatott volna még pár percet amíg felöltözik. És hogy a baba a főnök....
Tényleg ennyire rossz anya lennék??
A fent említett hosszú történet csak egy példa a kerdesemre. Ekkora baj, ha egyből reagálok a jelzésére?
Azt hozzá teszem, hogy nem rohangálok a kiságyhoz minden nyikkanásra, és nincs állandóan kikapdosva. És igen is hisztizni is tud. (Pl, mikor cicizés közben felteszem büfizni mert hallottam hogy egy hatalmas levegőt nyelt, csak sikít olyankor, de ha rá szólok hogy ne hisztizzen mindjárt vissza kapja akkor egyből elhallgat, és vissza is kapja. 😀)
De szerintem minden anya ismeri a gyermeke jelzéseit és éppen ezért tudja hogy mikor hogyan kell reagálni.
Édesanyám volt, aki itt járt, véletlenül belekarmolt a lányom arcába, de (a sírásból, ítélve) nem éreztem fontosnak hogy kétségbeessek azonnal. Ő meg tuszkolta a kezembe hogy vigasztaljam meg.
Miért nem érti, (PONT EGY ANYA...!) hogy van amire reagálni kell. És van ami nem életbe vágó,( igyekszem nem mindig ijedezni ha történik valami) Vagy, hogy van egy pont amikor tudja az ANYA, hogy eltörik a mécses és onnantól vigasztalhatatlan sírásba kezd. (Mondjuk kezdek rá jönni, hogy az én lányom elég sokszor használja a sírás bő nyelvezetét figyelemfelkeltésül - ennek ellenére sosem sír ők nélkül)
Vannak esetek amikre azonnal reagálok, bele sem gondolok, hogy most ő e a főnök vagy sem....
Egy gyermeknek szükségletei vannak, amit én, az anyja elégíthetek ki!
Kérem anyák, osszatok véleményt. Nem szántam provokatívnak a kérdésem, de már kezdem azt érezni,hogy néhányan abból diplomáztak hogy az önbizalmamat, rendületlenül aláássák....
Egyáltalán nem vagy rossz anya. Ne foglalkozz mások véleményével még a saját anyukádéval sem.
Te ismered a legjobban a babádat, te vagy vele napi 24 órában, te tudod hogy mire van szüksége.
Kicsi még, nem tudja megvígasztalni magát.
Én sem hagyom sírni az enyémet. 3 hónapos.
Jaj, ez a hagyd sirni, ne kapasd el, ne vedd fel minden nyikkra nalunk annyira ne. jott be, hiaba mondogatta ezeket a csalad, hogy jujuj, mi lesz. Pedig en meg nalad is tobbet meg gyorsabban reagaltam, kb. mindennyikkra, szoval ha valaki, hat en tenyleg elkapathattam volna a gyereket, akit egyebkent csendes reflux es egyebek miatt rengeteget hordoztam, az elso 3 honapjat kb. rajtam toltotte, es egy eves koraig is napi tobb orat hordoztam, szo szerint minden nyikkra kaphatott cicit (ha nem az volt a baja, nem fogadta el). Megis hogy jelezzen egy baba, hogy valami nem jo neki, ha nem sirassal?
A gyerekem olyan szinten nem kapatodott el (vagy mi), hogy mar 22 honaposan bolcsibe kellett iratnom, mert hiaba vittem jatszoterezni, ide-oda, keves voltam neki, kellett neki a nyuzsges, imadta, az atlagnal gyorsabban beszokott, ugyanigy az oviba. Onallo gyerek, szepen jatszik egyedul is, masokkal is, nincs hozzam nove, mas is tudja altatni is (3 eves lesz). Az olunkben csak ritkan marad meg, jobban szeret kulon leulni. Szoval nagyon nem jott be, amiket mondtak.
Nagyon kicsi még! Tuti hogy nem hisztizik a szó klasszikus értelmében (miszerint manipulatív a célzat, nem valódi ok áll mögötte)
Én lányom is 3 hónapot rajtam töltött lényegében (negyedik Trimeszternek is hívják) mert ott maradt csöndben. Akkor nem kísérletezek meg szivatom a kiságyban sírni hagyva :O tok egyértelmű.
Érdekes módon 4 hosan már simán elaludt a saját ágyában és éjjelente egyszer kétszer ébredt enni de amúgy tok nyugis kiegyensúlyozott baba volt.
Most is rendkívül önálló, határozott de kiegyensúlyozott kislány (5 éves)
Szóval szerintem nem nem kell hagyni hagy sírjon (meghat mégis meddig kéne hagyni, amíg totál ki nem merül??? 😮)
A lényeg, hogy nektek jó legyen. Természetesen nem vagy rossz anya.
Én sem hagyom sírni a fiam (3 hónapos), de az nem sírni hagyás hogy még gyorsan ráadjatok a ruhát hami előtt.
Az én fiam imád fürdeni, és amint kivesszük a vízből ordítani kezd. Teljes a felháborodás, és végig ordítja amíg megtörölgetem és felöltöztetem. Persze menetkozben valahol ő is rájön hogy amúgy éhes is. De az öltöztetés már csak 2 perc.. Ettől még nem hagytam sírni.
De értem amiről beszélsz, múltkor nekem egy gyermektelen barátnőm magyarázta hogy miért nem hagyom sírni, mert ő ezt tenné. Mondtam hogy jó majd megnézem amikor már sajátja lesz, hogy fog ez működni...
#7 én ezt pontosan úgy is hívom, hogy "semmisemjó sírás". 😃Nálunk ez egy fogalom, naponta egyszer néha kétszer van ilyen.
Ilyen esetben ha semmivel sem tudom megvigasztalni, akkor csak leülök vele a fotelba és biztosítom a jelenlétem, de ennyit tehetek. Ez sem a "sírni hagytam" kategória, ott vagyok, ölelem, csak épp semmi sem jó.
Vannak sirosabb babák...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!