Tényleg olyan borzasztó nehéz az első pár nap otthon a kisbabával?

Bocs, helyesbítek, nem hogy kidobtam volna, be se engedtem volna őket.

Semmi keresnivalója egy csapat számomra vadidegen nyanyának a pár napos babám mellett. Akármilyen jó barátnői anyósnak... Mert gondolom anyósod vitte oda a társaságot!?

Anyukámmal, anyósommal még szülés előtt megbeszéltük, hogyha szükségét érzem, felváltva jönnek egy-két hétig... Nem így lett. Babám fertőzés miatt antibiotikumos kúrát kapott, ezért egy hetet korházban töltöttünk. Ez valóban húzós volt, de ott meg automatikusan ott a segítség. Ezalatt mindent megtanultam - első gyerek, a tejem is beindult. Csak a férjem várt otthon, aki egy hét szabit vett ki.

Az első hónapban csak a nagyszülők jöhettek, rokonság nem zavart. Mi sem mentünk sehová. Kellett is az az egy hónap, mire nagyjából összeszoktunk. Most már lazábbak vagyunk :-)

2 hós baba anyukája

Szia!

Nekem nem volt fárasztó...sőt. Úgy látszik én vagyok rosszul összerakva, de én örültem, hogy van társaságom, ha jöttek látogatni. Persze mindenki megkérdezte előre, hogy jöhet-e, váratlanul nem toppant be senki.

És emellett a segítség is nagyon jól jött, hogy volt kitől kérdeznem, ha valamiben nem voltam biztos, így megerősítést kaptam.

Ezen kívül nem csak hozzánk jöttek, hanem mi is mentünk át barátokhoz, a kertben beszélgettünk, a pici meg közben nagyon jót aludt a friss levegőn a babakocsiban, és így mi se zártuk el magunkat a külvilágtól...én ebbe őrültem volna bele.

De mindenkinek más a jó persze...ha úgy érzed, hogy nem vágysz senki társaságára az elején, csak a babára és a párodra, akkor mondd meg mindenkinek nyugodtan, hogy most egyenlőre ne menjenek látogatni. Aki meg ezt nem érti meg, azon ne bánkódj, hogy megsértődik, ő baja. Ha pedig úgy érzed, hogy társaságra van szükséged, akkor nem fogod fárasztónak érezni a barátok/rokonok jelenlétét.