Tényleg olyan borzasztó nehéz az első pár nap otthon a kisbabával?

Nem fárasztó...

a férjem ugyan itthon volt de rohangált a családit egyebeket intézni vásárolni szóval volt is meg hol nem is ..

- harmadik nap már vasaltam pont jött a védőnő és rá is kérdezett ... nem tagadhattam le.

- anyósok dolgoznak még fiatalok igy nem jöhettek a nyakunkra bár anyósom azóta mióta megszületett a baba minden vasárnap főz - néha én is -

- kicsi a család igy nem tolongott a rokonság a barátok pedig akkor jöttek amikor szerettek volna volt aki az első fürdetést is látta - nem feszélyezett..-

amikor a férjem visszament dolgozni minden ment úgy ahogy kell..

Szia!

Szerintem nem vészes! Nekem nem volt fárasztó, inkább kicsit ijesztő, mert minden megfordult a fejemben, hogy jól csinálom e a dolgokat, és hogy most már hárman vagyunk, mekkora felelősséggel jár ez, és persze hogy mindig tudni fogom e hogy mit szeretne, mire van szüksége a babámnak. De egy két nap alatt rájöttem, hogy nincs semmi vész, menni fog... :)

Hozzám az első két héten anyukám jött, nem aludt nálunk, csak eljött kétnaponta segített kivasalni, főzött hogy nekem ne kelljen, kicsit unokázott és hazament. Anyósomék itt laknak az utcában, de ők se jártak minden nap a nyakunkra, szerencsés vagyok velük, nagyon figyeltek arra, hogy ne terheljenek túl minket a jelenlétükkel! :)

Volt 1-2 távolabbi rokon, akik már az első két héten jönni szerettek volna, de én szépen megkértem őket, hogy várjanak még picit (nálunk akkor éppen lakásfelújítás is folyt, úgyhogy rá tudtam fogni arra, hogy nagyon el vagyunk havazva).

gratulálok, gyors s könnyű szülést, sok sok tejcit :)

nagyon rosszul éreztem magam mikor napi 20 órában szopizott a babám és fájt a gátsebem erre átjáróházat csináltak a mi lakásunkból. úgyhogy ajtót bezártuk és csak hétvégére engedélyeztük a látogatásokat :) (néha este 1 órára a nagyszülők átjöhettek de kíméletlenül elküldtük őket mikor már zavartak)

onnantól kezdve viszont gond nélkül élhettük a is családi életünket

Hú, én egyből kihajítottam volna a köpködős bagázst... Köpködjön kint az utcán, ne az én lakásomban, pláne nem a gyerekemet! Szegény Te!

A kérdésre válaszolva, nekem anyukám volt itt az első néhány napba, főzött, takarított, vasalt, én meg hangolódtam a picire. Nagyon nagy segítség volt. Utána sem tódultak a rokonok, mivel szerencsére messze laknak. A barátok pedig addig nem is jöttek, míg mi nem mondtuk, hogy mostmár jöhetnek!