A gyerekeknek tényleg szükségük van rá, hogy az első három évben otthon legyen velük az anyukájuk?

Felnő a nélkül is, de igazából nagyon jó, és a későbbi életére is nagyon jó alapokat ad.

Az e legjobb, hacsak lehet, anya, és atestvérek, vagy nagymama, szóval legyen egy felnőtt, aki csak őrá, és max. a testvéreire figyel. Nme fontos, hoyg pont aza anya, apa, vagy nagyapa is jó, csak legyen eg yállanó figura a családból, akivel otthon együtt an egész nap.

Ez a legjobb. Minden mást is túlélnek - nagyon alkalmazkodók a gyerekek de nagyon jó, ha ez lehetséges.

Én ismerek olyan gyerekeket, akikkel a legkisebb 10 éves koráig otthon maradt az amnyjuk, és tényleg, foglalkozot is velük. Olyan értelmesek, kiegyensúlyozottak, jólneveltek és boldogok, tényleg, öröm velük együtt lenni. Igaz, az anyjuk lemondott néhány dologról, és a scalád szerényebben gazdálkodott, de kívülállóként is azt mondom, megérte(ők is ezt mondják)

Három ilyen családot is ismerek, és mindegyiknél szembetűnő, mennyire jót tett ez a gyerekeknek. (dolgoztak az anyáik, cska otthon, vagy részmunkaidőben)

régebben talán egyetértettem volna az utolsóval, de azóta megszületett a kisfiam, már 11 hónapos, de még mindíg olyan picinek és gyámoltalannak látom, hogy megszakadna a szívem, ha vissza kellene menjek. Emellett persze járunk rendszeresen társaságba, az, hogy az anya otthon van, nem azt jelenti, hogy a gyerek burokban nő fel.

Én is úgy látom, szüksége van az anyjára.

Sokban fugga gyerektol is.Fontosnak tartom hogy minel tovabb maradjon az anyuka a gyerekkel.

Nalunk nincs bolcsi igy en 5eves koraig vele maradok itthon.

Szerinte a 3 év túlzás.

Én 2 és fél éet leszek itthon, először 2-t akartam, de úgy gondoltam nyár előtt nem megyek vissza dolgozni, úgyhogy a lányom jövő szeptembertől megy bölcsibe.

A fiam 21 hónaposan ment bölcsibe, már majdnem 11 éves én nem vetem észre, hogy ez valami hátrányt is okozott volna.

Amúgy én 1,5 éves kormtól jártam, párm 4!! hónapos korától és nem lettünk lelki betegek emiatt.