A férjemmel sehová nem járunk, mióta kisbabánk lett. Mit csináljak, hogy ne őrüljek ebbe bele?
Kérlek ne gyertek azzal, hogy minek szültem, éretlen vagyok anyának. Mert a lányunkat nagyon szeretem, el sem tudnám képzelni nélküle az életünket. De tény és való, hogy a születése előtt aktív életet éltünk, reggel szépen kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam, és csinosan felöltöztem, hogy aztán egész nap menjek, intézzem a dolgaimat, stb. Most meg leginkább akkor hagyom el a házat, ha elmegyek anyukámékhoz, vagy sétálni a babával. Nekem ez kevés. Hogy nincs napközben kihez szóljak (a chat, iMessage nem ugyanaz, mintha valakivel összeülnénk 2 órára dumálni), a farmer már extra viseletnek számít és hogy a napon egyik részében a futárt várom, a másikban a férjemet. Ez a másik, hogy folyamatosan rendelgetek a Zarából, Mangobol, vagy külföldről, de nem is tudom minek, amikor leginkább leggingsben, vagy pizsiben vagyok...
A férjemmel a baba előtt heti 1 randinap minimum volt, plusz rengeteget utaztunk, kirándultunk. Ő azt mondja, hogy ilyen kicsivel hová akarok menni, meg semmi értelme nem lenne, de nekem már jó lenne egy 2-3 napos wellness is vidéken, nem akarok én Balira utazni a babával. Vagy pl anyukám és anyósom is mondja mindig, hogy vigyáznak rá szívesen, akár este altatás után is, menjünk kettesben a férjemmel... Mert tudják, hogy hiányzik az, hogy kicsípjem magam, elmenjünk színházba, vacsizni, vagy legalább sétálni, sütizni valahová. De a férjem nem akar, merthogy "minek".
válasza: válasza: válasza:Nem olvastam végig a válaszokat, de azzal a Valaszolóval tökéletesen egyetértek, aki írta, hogy hagyjuk már ezt a "le akarod passzolni" dolgot... Mindenki úgy csinál magából mártírt ahogy akar, de ne legyen mindenkinek kötelező.
Az, hogy mondjuk a nagyi vigyáz a babára egy pár órát miért olyan égbe kiáltó bűn? Miért tör pálcát bárki, más feje felett, amiért segítséget fogad el, vagy kér?
A fiam 2 hónapos múlt, de a nagyi (anyukám) nagyon sokat segít. Aktív részese a gyerkőc életének. És mivel extrém hasfajós így megmondom őszinten fogalmam sincs, hogy csinálnám nélküle. Az apja sokat dolgozik. Én meg egész nap a babasíráson próbálok úrrá lenni, miközben vannak napok, hogy 30 percnél többet nem hagy aludni. Eddig a leghosszabb amit aludni tudtam mellette az 3 óra. És bizony kicsit sem érzem magam szaranyának, mikor jön a nagyi és atveszi 2 órára hogy picit tudjak aludni. Vagy mondjuk nyugodt szívvel menjek el hajat mosni. Sőt kétszer már két teljes éjszakát is vele volt hogy legalább havi egy olyan éjszakám legyen mikor nem kell óránként felkelnem. Vessetek a mókusok elé nyugodtan. De én egyáltalán nem bánom ha a fiam úgy nő fel, hogy nem csak anya az egyetlen támasza és vigasztalója, hanem apa és a nagyszülők is stabil támaszai akikhez fordulhat.
Tökéletesen meg lehet érteni a kérdezőt ha vágyik egy vacsorára, és arra hogy ne csak a kakis pelus legyen a téma. És ettől még nem lesz rossz anya. Egyesek megerthetnek azt is, hogy nekünk anyáknak is más más igenyeink vannak. És más más baba jutott. Egy eszik alszik babával sokkal könnyebb. És attól hogy valaki képes mindent az anyaság alá rendelni még ne bantsunk másokat akik mondjuk vágynak egy vacsira vagy egy egyszerű kirándulásra felesegként és nem anyukaként.
válasza:Kicsit valóban elhamarkodott gyerekvállalásnak tűnik a tiétek és nem feltétlenül a korod vagy a mehetnéked miatt, hanem mert erre látszólag egyáltalán nem készültetek fel. Egyszer se beszéltetek róla, hogy hogy is lesz, ha a baba megszületik? Vagy igen és a férjed már akkor is kifejtette, hogy ő nyugodtabb, otthonülősebb életre készül? Ő az idősebb?
Kommunikáció, kompromisszumkészség... a jó kapcsolat alapjai. Beszéljétek róla!
Indíts (nagyon) kicsiben: pl: havi 1 pár órás délutáni program, míg a mamáknál van és ti randiztok és utána lehet nagyon lassan rendszert építeni.
válasza: válasza:Én 24 évesen szültem,nálunk fordítva volt,a páromnak volt menőkéje,nekem nem.Én csak a babámmal akartam lenni,és utáltam,hogy magyarázkodnom kell miért nem megyek el egy 2-3-5 hónapos baba mellől bálba,meg esküvőre meg moziba.Aztán persze mikor nagyobb lett már jobban kimozdultunk kettesben meg a babával is.
Azért viszont ha neked igényed van (Mégis csak te vagy begyöpösödve otthon) akkor havi 1 randinap igazán belefér,a férjed is kicsit megerőltethetné magát,vagy ennyire nem számít neki hogy te mit akarsz?
válasza:Hiába írjátok, hogy ti mit éreztek. Direkt kértem, hogy ezt ne, mert
1. nem ismertek, leírtam itt pár sort, már azonnal beszólogattok, hogy minek szültem és hogy bizony az anyaság ezzel jár
2. leírhatjátok 50-szer is, hogy elhamarkodottan vállaltunk gyereket, attól függetlenül a kislányunk ugyanúgy itt lesz, és engem ugyanúgy zavarni fog ez a helyzet.
Az, hogy valakinek nincs igénye arra, hogy néha-néha nőként is megjelenjen valahol, arról én nem tehetek. Elhiszem, hogy valakit maximálisan kielégít az etetét-altatás-pelus csere-séta kombináció, de nekem ez kevés. Havonta 4-5 óra lenne maximum, leginkább mikor alszik a pici. Huha, micsoda lelkileg sérült és elhanyagolt gyerek lesz így belőle. :D
Nyilván más az, amikor a kisbaba sírós, anyafüggő, anyatejes és senkivel nincs el huzamosabb ideig, vagy még segítség sincsen. De nálunk nem ez van. Van több segítségünk, akik maguktól (!!) ajánlják fel folyton, hogy szívesen vigyáznak rá bármikor. El is van velük a baba, születése óta ismeri őket, ráadásul a saját nagyszüleiről beszélünk, nem egy jött-ment idegenről. Nem is sírós, éjjel nem ébred, simán elalszik egyedül. Nem értem, miért lennék p.csa attól, mert van igényem arra, hogy a férjemmel néha-néha kettesben is legyünk. Belegondolni is rossz, hogy az a nő, anya, aki így ítélkezik, milyen értéket fog átadni a gyerekeinek.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!