A férjemmel sehová nem járunk, mióta kisbabánk lett. Mit csináljak, hogy ne őrüljek ebbe bele?
Kérlek ne gyertek azzal, hogy minek szültem, éretlen vagyok anyának. Mert a lányunkat nagyon szeretem, el sem tudnám képzelni nélküle az életünket. De tény és való, hogy a születése előtt aktív életet éltünk, reggel szépen kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam, és csinosan felöltöztem, hogy aztán egész nap menjek, intézzem a dolgaimat, stb. Most meg leginkább akkor hagyom el a házat, ha elmegyek anyukámékhoz, vagy sétálni a babával. Nekem ez kevés. Hogy nincs napközben kihez szóljak (a chat, iMessage nem ugyanaz, mintha valakivel összeülnénk 2 órára dumálni), a farmer már extra viseletnek számít és hogy a napon egyik részében a futárt várom, a másikban a férjemet. Ez a másik, hogy folyamatosan rendelgetek a Zarából, Mangobol, vagy külföldről, de nem is tudom minek, amikor leginkább leggingsben, vagy pizsiben vagyok...
A férjemmel a baba előtt heti 1 randinap minimum volt, plusz rengeteget utaztunk, kirándultunk. Ő azt mondja, hogy ilyen kicsivel hová akarok menni, meg semmi értelme nem lenne, de nekem már jó lenne egy 2-3 napos wellness is vidéken, nem akarok én Balira utazni a babával. Vagy pl anyukám és anyósom is mondja mindig, hogy vigyáznak rá szívesen, akár este altatás után is, menjünk kettesben a férjemmel... Mert tudják, hogy hiányzik az, hogy kicsípjem magam, elmenjünk színházba, vacsizni, vagy legalább sétálni, sütizni valahová. De a férjem nem akar, merthogy "minek".
A szülés utáni depresszió nem csak a nőket érinti, hanem a férfiakat is. Ilyenkor ők is szembesülnek vele, hogy a gyerek lemondásokkal jár és minden megváltozik. A nőkkel ellentétben viszont a férfiakat már gyerekkoruk óta arra kondicionálják, hogy az érzéseiket ne osszák meg, az őket férfiatlanná, gyengévé teszi. A férfiak számára szinte nem is létezik a védelmi háló, ami a nőknek minden szinten adott. Még mindig társadalomidegen, hogy egy férfi őszinte segítséget kérjen a lelki problémáira, nekik nincs "terhességi" tanácsadás, felkészítő tréning, vagy csoportok, hogyan éljék meg a gyerekvállalás kihívásait. A szülés után az apáknak annyi a dolga, hogy visszamenjenek dolgozni és segítsenek otthon, a többi le van ejtve.
A férfiak külső segítség nélkül és a benevelt szégyenérzet miatt minden szorongásukat magukba fojtják, ezért azok megoldatlanok maradnak. Mit lát a feleség? A férje nem akar menni sehova, unalmassá vált, nem lesi az óhajaikat. Válni akarok!! Nem szereti a babát!! Miért nem segít nekem?? Rám se néz!! Nem megyünk sehova!! Én,én,én!!
Ha viszont a nő megkérdezi a férjet, hogy miben segíthet Ő neki, milyen támogatást nyújthat, hogy együtt vészeljék át a nehéz időszakot, akkor van remény a változásra, a gyógyulásra. Egyébként nem.
"Hány hónapos a baba, hogy le akarod passzolni?"
Ezt a kifejezést felejtsük már el. Pont a hozzád hasonlók miatt van bűntudatuk azoknak, akik egészséges családi életet képzelnek el, és nem akarnak tizennyolc évre belegyógyulni a gyerek fenekébe. Az miért "lepasszolás", ha a mamák vigyáznak a gyerekre? Akkor a férj is "lepasszolja" a kérdezőnek, amikor dolgozni megy?
Kérdező: szerintem tényleg ideje lenne kimozdulnod kicsit, leírásod alapján a baba jól viselné. Az a barátnőd, amelyik lerázott, elég nagy tahó, másikakat kellene keresned. Edzésre, hasonlóra tényleg jó ötlet elmenni, vagy egy nyelvtanfolyamra, ilyesmire, ezeken jól össze lehet barátkozni emberekkel és időtöltésnek is értelmes. Szerintem ha a párod látja, hogy önállóan is elvagy, onnantól megnő az értéked a szemében és megint küzdeni fog, hogy meghódítson :)
Félreértés ne essék, én próbálok/próbáltam beszélni erről a férjemmel. Ez az indoka, hogy minek menjünk, miért nem jó nekem itthon... És igen, attól, mert anyuka lettem, szerintem fontos az én "jólétem" is, az, hogy én se kattanjak be.
Nem azt mondom, hogy mostantól akkor mindennap délutántól este 10-ig randizzunk, legyünk kettesben, de havonta 2-3 ilyen alkalom is jól jönne. Nagyon szeretem a picit, de jó lenne néha úgy elmenni, hogy ketten vagyunk, egymásra figyelünk és nem úgy megyünk, mint "anya és apa". Főleg így, hogy van segítségünk is...
Jaj Utolsó, nekem már privátban is írt az egyik "kedves" anyuka, hogy csak egy nagy mesemondó vagyok, és nem is igaz, amit írok. Mintha annyira tudná. :D
Barátom, az én életem szóról szóra ugyanez. Előtte én is mindig csinos voltam, a sminkelés a hobbim most meg, haha 😅 Egésznap a macinacimban várom a GLS-t mert szintén a fél Zarát megvettem, múlt héten minden nap jött csomagom már tök ciki, lassan adok kulcsot a futárnak. Holnap is jön és a héten még 4 Zarás csomag jön (fenéért szedik szét mindig a rendeléseket) meg azért egy H&M-et is sikerült, úgyhogy a DPD is jön holnap. 🤦♀️😂 Mit rendelek: rúzst (a Zarás nagyon jó!) és szép ruhákat de minek? Amikor a nap attrakciója lemenni a parkba a gyerekkel, ha már a Lidlbe megyünk vagy a védőnőhöz akkor felveszem a szép ruhámat és feldobom a bulisminkem mert máshova úgysem tudom. 🤷♀️ Én is mennék, be is vállalná a nagyi a kislányunkat de a férjemnek szintúgy nincs kedve, ja de előre közölte hogy majd áprilisban(!) mindenképp elmegyünk megnézni az új Bosszúállókat a moziban, egyéb korábbi terve nemigen van és ha én jövök valamivel akkor neki fúrhatnékja támad mert a polcfelrakás nem várhat. Egyébként meg nem is magyar és a családjához sem hajlandó kiutazni mert “ráér az még” hiába zaklatom már 7 hónapja (anyósom meg engem hogy menjünk már). A hétvége miatt mindig tök lelkes, hogy együtt a család, “sétálhatunk együtt a parkban”. Hurrá! 😅
Szívás az egész, már komolyan a csomagokat is unom. Néha azon kapom magam hogy a kutyához beszélek, a férjem írogat egész nap de akkor is ott nem tudom jártatni a számat. Néha 1-1 barátnőm meglátogat és ennyi. Akármilyen klisé, úgy várom a valentin napot mint a karácsonyt mert a férjem belengette hogy elmehetnénk valahova “esetleg” kettesben. Nagyon várom, hogy kicsit kiszabaduljak, kirittyentsem magam és csak a férjemmel egymásra figyelhessünk. Imádom a kislányunkat, ő a legcsodálatosabb dolog az életemben de jó lenne egy kicsit friss levegőt szívni. Kicsit várom, hogy nagyobb legyen és egyszerűbb legyen vele ugyanakkor nem akarom hogy felnőjön, olyan cuki ilyen kicsinek.
Nem vagy egyedül, remélem egy randira azért ti is elmentek majd, hogy felvehesd a szerzeményeidet. 🙌🏼☺️
Lepd meg a férjed, ha így vonakodik, vesd be a mamákat, vidd el hozzájuk a babát mire a párod hazaér, csípd ki magad, és fogd kézen, és menjetek. Vagy küldj neki üzenetet, hogy x helyen várod. Vagy várd otthon finom vacsival, szexi cuccal, eszébe kell juttatni milyen jó is kettesben, utána nem kell majd győzködni ;)
Hosszú távon csak előnyötök lesz abból, ha a baba ellesz mással is, és eleve ezt szokja meg, hogy a szülei kettesben is csinálnak programot.
A lepasszolós dumákat nyugodtan hagyd figyelmen kívül, ezért van ennyi válás, mert a sok babuciba gyógyult anyuci elfelejt nő, és szerető lenni, a gyereküket hívják szerelmemnek, aztán csak pislognak mikor apuci odébbáll :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!