Miért vagyok ilyen rossz anya? Mindig ilyen nehéz lesz?

3 hónapos múlt a kisfiam és iszonyatosan rossz anyának érzem magam.

Kb egész nap sír, hasfájós, semmi nem használ neki. A fejét nem tartja rendesen mert utál hason lenni én pedig utálom őt kínozni ezzel...

A napunk többnyire sírasból áll, már a kezdetleges fogínyfájdalmakat is érzi. Egyszerűen nem tudom mit tegyek már vele, neki semmi sem használ...

Alig tanult eddig valamit szerintem, hiszen játszani se tudunk nagyon...inkább csak eszik sír alszik...

Csak kézben van el...

Én pedig belefáradok ebbe az egészbe.

Akartunk még gyereket de egyre jobban azt érzem én ezt mégegyszer végigcsinálni nem fogom.

Mikor lesz könnyebb?

Soha? Vagy nekem nem való gyerek? Bár sírni nem hagyom egyedül de én is vele sírok néha már, annyira rossz is látni ezt, meg igazából teljesen kikészülök ettől az ordítástól meg attól hogy még wc-re se lehet elmenni. Igaza volt minden riogató embernek, akiknek már volt gyerekük..

Ez ez iszonyat nehéz feladat ami rengeteg türelmet és lemondást követel...

Tudom, nem csak akkor kell szeretni a gyereked, ha vigyorog...de kezd tönkremenni az idegrendszerem.

Már a férjemmel is sokszor ezmiatt vagyok bunkó. Belefáradok...

Bocsi csak ki kellett írnom magamból. Miközben végre elaludt a karomban...