Okoz a babának korai lelki sérülést, ha?

Ido volt, mire rajottem, hogy a gyereknek nem tokeletes szulo kell, boven eleg az eleg jo is. Miert kellene mindig vidaman mosolyogni, meg mondokazni? Te is ember vagy, nem gep.

Miutan megszuletett a fiam, hetekig nem ereztem mast, csak hogy sz@rul vagyok, ellattam, nem hagytam sirni, de ki voltam merulve fizikailag es lelkileg. Nem lattam szepnek a gyerekem, emiatt a mai napig buntudatom van, ha a pici kori kepeit megnezem, hogy akkor nem tudtam olyannak latni, amilyen valojaban volt. Vartam a rozsaszin kodot, amirol mindenki meselt. Aztan szep lassan helyrejottem, es olyan 6-8 honapos kora kozott mar gyonyorunek lattam. Nekem a hordozas ebben rengeteget segitett (eloszor kendoben, aztan csatos hordozoban), illetve az egyuttalvas is (a szoptatas nem, annak ellenere, hogy 6 honapos koraig kizarolag szoptattam, es meg utana is). Szoval en a testkontaktust tudnam javasolni a mondokazas helyett. Nem azt mondom, hogy a mondokazas nem jo, ha szereted, csinald, es van sok elonye is, de en a helyedben olyan dolgokat csinalnek, amik neked szemely szerint oromet okoznak. En magamra kotottem a gyereket, es setaltunk, vagy csak altattam a szoptatos fotelben, kozben olvastam. Sokat enekeltem, mert azt nagyon szeretek. Neked mi az, ami oromet okoz?

Nem olvastam el az összes hozzászólást, de biztos vagyok benne, hogy nincs olyan nő és anya a világon, aki napi 24-ben tud 100%-ot teljesíteni. Nálam pl a fejfájás, a kimerültség, mensis fájdalmak okoznak hullámvölgyeket. Bár az én fiam kicsit nagyobb már, de mindig úgy csináltam, hogy elmondtam neki, hogy anya most nem tud ezt vagy azt csinálni, mert fáradt, fáj vmi stb. Inkább olvassunk, hintázzunk stb.

Szerintem egyébként sem ördögtől való, ha nem szórakoztatjuk egész nap a gyereket.

Szerintem jól csinálod és biztos vagyok benne, hogy mindent megteszel kettőtökért. Csak így tovább.