Okoz a babának korai lelki sérülést, ha?
Diagnosztizált szülés utáni depresszióm van, járok terápiára és mindent megteszek, hogy kijöjjek a gödörből.
Kb az idő 60%-ában tudok kapcsolódni a babához, mondókázunk, énekelek neki, nagyokat nevetgélünk stb. Viszont a fennmaradó időben képtelen vagyok lelkes és boldog lenni. Nem tudok mosolyogni, nem tudok játszani, nem vagyok képes vidám és energikus anyuka lenni. Ellátom természetesen (pelenka, etetés, torna stb) és soha nem hagyom sírni, de egyszerűen nem tudok vele mosolyogni, mókázni. Egy kupac búval baxott kaka vagyok. Ott vagyok mellette, de olvasgatok vagy csak szomorú fejjel nézem.
Kárt teszek benne? :( Borzasztó bűntudatom van, nem így kéne ennek lennie, de nagyon rosszul vagyok és jelenleg ez a maximum amit ki tudok facsarni magamból.
Akinek volt szülés után lelki gondja és esetleg nem úgy foglalkozott a kicsivel ahogy megálmodta: milyen kisgyerek lett belőle? Boldog? Biztosan kötődik? Bízik a világban? Mer elmenni a szoknyàtok mellől?
válasza:Az arckifejezésedből ő még nem ért semmit, maximum azt érzi, hogy feszültebb vagy. Az viszont őt is stresszelheti. Ilyen kicsi babának még nincs igénye arra, hogy 0-24- ben mondokázz vele, ezen ne agyalj. Vannak nyugtató teák,amiket lehet szoptatás alatt is inni, esetleg azt megpróbálhatnád, vagy ha van rá lehetőséged, időnként bízd másra pár órára, és törődj magaddal is.
Amiket leírtál, abból látszik, hogy minden megtennél érte, csak az a nem jó, hogy ennyire rágörcsölsz.
Nekem ez sokat segített anno.
válasza: válasza:Eg ypár dolog eszembe jutott: egyrészt ha tényleg a vele töltött idő 60%-ában képes vagy szívből mosolyogni és kapcsolódni hozzá, ahogy te fogalmaztál, az nem feltétlenül (sokkal)kevesebb, mint amennyit egy átlagos, depresszióval nem diagnosztizált, csak szimplán hullafáradt anyuka képes szívből(!) mosolyogni.
Másrészt: ne azt nézd, hogy kárt teszel-e benne, hanem azt, hogy ami tőled telik, azt mind megetszed-e érte, és keményen dolgozol-e azért, hogy ami tőled telik, az mindig egyre több és több legyen. Én úgy értem, ez megvan.
Ugyanis azt a célt nem szabad kitűznünk magunk elé, hogy nem teszünk soha semmivel kárt a gyerekünkben. Ezen sokan kii fognak akadni, mert erről nem szoktunk nyíltan beszélni, de igazából mindannyian sokat ártunk a gyerekünknek, csak talán mindannyian mással.
Van, aki depressziós, van, aki elfojtja az érzelmeit, van, aki kikiabálja magából a feszültséget, van, aki a gyerekével szembe tökéletes, de a házassága szörnyű, van, aki elválik, van, aki elkényezteti a gyereket, van, aki meggondolatlanul árt neki a szavaival, van, aki párszor odasóz, soroljam? Szabadna ezek közül akárcsak egyetlen egyet is? Nem. Árt ezek közül bármelyik is a gyereknek? Igen. Van olyan ember, anya, aki telejsen hibátlan? Nincs.
Ha szeretet van, minden van. A gyerekeink számára mi vagyunk az első és legközelebbről megismert példája az emberi teljességnek a magunk gyarlóságaival és hibáival együtt. Amelyek mellett ha ott van a feltétel nélküli szeretet iránta, akkor a problémák mind megoldhatóak lesznek, azok is, amiket mi okozunk AKARATLANUL.
A kérdésedre válaszolva tehát: igen, lehet, hogy a depressziód hat rá, sőt, valószínű. De ezzel meg fogtok tudni birkózni. Csak folytasd az utad a gyógyulás felé, ez a lényeg.
válasza: válasza: válasza:60%?? Nem vagyok depressziós, de ennek a negyedére nem voltam/vagyok képes!
Nem vagyok az a dalolászós vigyorgós fajta.
A gyerekeim jól vannak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!