Tényleg elrontottam, és ez az én hibám lesz később? Miért baj, hogy mindenhová viszem magammal?
Első babás anyuka vagyok, újdonság nekem az egész babázás téma, és eléggé "rózsaszín köd" van még. 11 hete szültem, már most a mindenem a pici, és tényleg mintababa. Viszem magammal mindenhová, nem igazán szeretem másra hagyni. Jó persze, a férjem is sokat van vele, de rajta kívül nem nagyon hagyom másra. Egyszerűen nem tudom miért, de nem szeretném. Ráadásul olyan kis csendes, jó baba, nem zavar sehol senkit. Vagy alszik, vagy nézelődik. Pl. ha megyek körmözni, oda is jön velem (kéthetente másfél óra kb), amíg edzem, akkoris ott van, most beszereztük a karácsonyi díszeket, csomagolásokat, végigaludta az egész túrát. Anyukám szerint ezzel csak elkapatom, és nem jó az, ha a gyerek mindig "rajtam lóg" és nem hagyom másra. De nincs még 3 hónapos, nem érzem szükségét, hogy másra hagyjuk. Persze moziba, színházba, és ilyen helyekre nem vinnénk, de egy kávézóban senkit nem zavar, vagy egy üzletben.
Ti mikor kezdtétek hosszabb időre (kb 3-4 órára) másra hagyni?
Szerintem ezzel semmi gond nincsen. 3 hónapos babánál ez még teljesen belefér. Barátnőm 8 hónaposan hagyta először a nagyszülőkre a kisfiát, semmi bajuk nem lett belőle, teljesen kiegyensúlyozott a gyerkőc.
Ráérsz még elszakadni tőle később.
Ennyi idősen én is vittem őket mindenhova, főleg kendőben. Iszsz anyatejesek voltak, úgyhogy sok választásom nem is volt. Nagymama nincs, akire bízni lehetne.
A szeparációs szorongás után hagytam őket először másra, 1,5 éves kor után.
Soha semmi hátránya nem volt. Óvodai beszoktatás alatt se sírtak utánam. Pont azért, mert tudja, hogy én mindig ott vagyok, mindig számíthat rám, nem passzolom le, nem hagyom ott.
Ahová lehet vonni egy gyereket, oda vittem magammal. Edzés, bolt stb.
Bankba ügyintézni már nem vittem, mert az kiszámíthatatlan. Én csak annyira figyeltem, hogy ha délutáni alvás (ez a fontosabb és az éjszakai) van, akkor nem bszom bele a babakocsiba mert nekem épp mehetnékem van. Egyébként minden úgy alakítottam, hogy csak akkor kelljen másra bízom, ha muszáj. Csipcsup ügyekért nem riadóztatom az egész családot.
Köszönöm szépen a gyors válaszokat! :) Kicsit megnyugodtam.
Nem tervezem burokban nevelni, és pl. jövőhéten megyünk moziba, akkor anyukám lesz vele. De mondtam, hogy csak akkor megyünk, ha elaludt, és bármi van, szóljon, hazajövünk inkább. Nem zárom el senkitől, bárki jöhet hozzánk bármikor. Már a 2. itthon töltött napon jöttek az unokahúgaim és a legjobb barátnőim is, szinte minden nap találkozunk valakivel. Egyszerűen félnapokra nem szeretném másra hagyni egyelőre. Az ovi nekünk még nagyon messze van, nyilván addig ez lesz jobb és rosszabb is (pl. szeparációs szorongás ideje alatt).
Az egyik válaszoló említette, hogy ne legyek önző... Nem egy tábla csokit szültem, amin osztoznom kéne mindenkivel, úgy gondolom. Ez nem önzőség, vagy irigység.
Ezt mindenki maga érzi.
Én is így voltam / vagyok mint Te. Pedig már 5 éves. És megnyugtató mindenkit amikor ő igényelte remekül el volt mindenkivel. Sőt talán magabiztosabb is volt mivel megkapta azt a fajta szerető kötődést ami olyan csodálatos érzés. És amire a legbüszkébb vagyok, hogy velem szeret a legjobban lenni (én is vele) engem nem zavart sosem semmiben annak ellenére, h ő nem volt olyan nyugodt baba mint a Tiéd , de engem ez sem zavart :) később mikor már jött ment akkor vigyázott rá anyukám, ha olyan helyre mentem (edzés körmös). Havonta 3-4 alkalommal kb 2 órát 1 éves kora után.
Más úgy érzi több szabadság kell az tegyen úgy, nincs azzal se semmi gond nem vagyunk egyformák, vannak akiknek nagyobb a szabadsag igényük.
Én meg már azon kapom magam hiányzik, hogy már nincs ölve babám :) pedig akkor sokszor farasztonak találtam.
Nincsen ezzel semmi gond. De ahogy már írták, ha nagyobb lesz a mozgásigénye, már nem fogod tudni egy helyben tartani. Én személy szerint nem vinném körmöshöz, magam is aggódom az egészségtelen alapanyagok miatt, de mindenhová jött velünk kislányom az első perctől fogva. Nekem nincsenek barátaim akikre rá tudtam volna bízni, anyukám és párom szülei nagyon régen elhunytak. Még is kire hagyhattam volna?
Ő most kisiskolás, elég ragaszkodó, de ha emiatt is van, nem tudtam sajnos mit tenni.
Ha jól emlékszem kb 5 hónapos volt a fiam mikor először vigyázott rá anyukám 1-1,5 órára. Akkor is úgy, hogy ő jött hozzánk. Aztán még többször így volt mire úgy esett, hogy mi vittük anyumhoz. Aztán jött a szepa és még a wc-re se jutottam el nélküle. Az kb 1,5-2 hónap volt mire lecsengett, nemrég mertem ismét anyumra hagyni, de megint az alapoknál kezdtük, nálunk vigyázott rá és nem maradtam távol csak 1,5 órát, pedig akkor már 13 hónapos volt.
Érezni fogod mikor jön el az idő, hogy másra bîzd. Ha a gyerek érdekeit helyezed előtérbe rosszul nem dönthetsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!