A szeparációs szorongás minden babát érint kivétel nelkul?

Szerintem ez a baba természetétől is függ. A mi lányunknak még nem volt, most lesz 15 hónapos. Bárkivel elvan, apjával, nagyszülőkkel, dédszülőkkel. Simán mehetek bárhová, ha nálunk (messze lakunk mindenkitől) van egy nagyszülő. Kézben sem szeretett sose lenni, emiatt nem volt ölbe szoktatva. Nagyon ritkán nem tetszik neki, ha elmegyek mellőle, de akkor valami egyéb gondja is van, pl. fáradt vagy frontos.

Arra leszek kíváncsi, mi lesz másfél évesen, mert úgy tudom, akkortájt is van egy szorongós időszak.

Jó kötődés mellett a szülő jelenti a biztonságot. Amikor rájön, hogy ő és anya külön személy, természetes, hogy nem nagyon tudja ezt hova tenni, emiatt reagálhat egészen felháborodva is, amikor magára marad. Amint a tárgyállandóságtudat megszilárdul, csökken és múlik ez, legalábbis ha bízhatott az anyjában végig, hogy mellette van, amikor arra van szüksége. Sokan elkezdik nevelni, de ilyenkor csak rombolnak vele. Bezárkózik, mert kiderül, hogy nincs miért kérlelnie az anyját. Vagy csak még jobban szorong, mert néha egészen elhagyatott. A megoldás nem bonyolult, csak időnként nehéz. Ugye senki nem is állította az ellenkezőjét.

Ha szeretettel és odaadással nincs baj, akkor valószínűleg könnyen jön és könnyen megy a szorongós időszak, sőt, felhőtlenségben cseperedő kicsiknél gyakran ugyanilyen felhőtlen jóhiszeműség is alakul ki, és ha nem csalódik, akkor kiegyensúlyozott marad. Pillanatok alatt eljön az, hogy külön utakat akar járni, ami nem olyan biztos, hogy könnyebb lesz, mint kicsi árnyékkal lenne, de ugye minden élet más, ez így a jó.