7 hónapos a lányom, most érzem úgy, hogy elegem van, mit tegyek, hogy ez elmúljon?

Ne az alakodon járjon az eszed. Majd később foglalkozz vele, most kit érdekel?

Nekem is van két kislányom, és sokáig nagyon-nagyon türelmes voltam velük. Túlzottan is. Utána egyszer kitört belőlem az állat. Persze nem bántottam őket, csak már nem bírtam magamban tartani a sok hülyeséget, és kiabáltam. Akkor rájöttem, hogy én sem vagyok tökéletes.

És te sem. De ezzel semmi baj nincs. A kicsi babád már biztosan nem is emlékszik.

A házimunkán meg ne rágd magad. Tök felesleges. Ott egye meg a fene.

Ami viszont fontos: próbálj magadnak keresni valamilyen elfoglaltságot, hogy ne csak a gyerekkel kelljen törődnöd egész nap.

Én pl. mielőtt megszületett a második babám, beíratkoztam a főiskolára, így minden nap tudok mással is foglalkozni, nem csak a gyerekekkel, meg a házimunkával.

Egy óra tanulás, és utána sokkal nyugodtabban, türelmesebben viselkedek a gyerekekkel is.

Nekem is úgy tűnt, mintha magamat olvasnám, de tényleg. Nálunk is nagy a kosz, meg nem is főzök, hanem rendelek. A szomszéd 70 éves nénike már meg is jegyezte, hogy annak idején mosógép se volt, meg a mezőn dolgoztak, mégis főzött. Már bánom, hogy nem olvastam be neki, hogy mi a fene köze van hozzá, meg mit leselkedik utánam. Falu...

Én járok (jártam) egy tanfolyamra még mielőtt terhes lettem, azt be is kéne fejezni. De ez is inkább csak frusztrál, hogy itt a baba, a házimunka, meg még tanuljak, mégis mikor? Magamra meg aztán pláne nincs időm. Édes a férjem, amikor megjegyzi, hogy igazán használhatnám a szobabiciklit. Pedig rajtam nem is maradt sok felesleg.

Nekem sem segít senki, a férjem reggel 6-kor megy el, és este 7-kor jön haza. Nagymamák 1 órányira laknak innen.

Emiatt sokszor én is ideges vagyok a babára, pláne, ha nem alszik amikor kéne. Néha én is rákiabálok, hogy miért sír, ha már aludni nem akart, tessék csendben játszani. De sajnos ők nem így működnek. Utána én is nagyon rosszul szoktam érezni magam, hogy szegénykével kiabáltam. De ő még nem haragtartó, szerencsére.

Na, de hogy valami hasznosat is írjak: Nekem az szokott segíteni, ha elmegyek valahova. Nem tudsz járni valami baba-mama klubba? Sétálni is úgy szoktam, hogy a környék kismamáit lesem. Ők is engem, érdekes, pedig előtte azt sem tudtam, hogy ki lakik a szomszédban. Az ezer éve nem látott rokonokat is most látogatom meg. Úgy az idő is jobban telik, nem olyan egyhangúak a hétköznapok.