Tényleg olyan borzasztó nehezek a napok egy újszülöttel?

10

Nem, csak hülye vagy.

AZt hiszed, TÉVESEN, hogy a tűrés, meg a nincs más választásom, az egy erény.

NEM, NEM AZ. Az lehet kényszer, de mindenképpen nyomor.

Nem, nem kell "kibírni, megoldani."

NORMÁLIS kiakadni.

NORMÁLIS elfáradni.

Ettől még nem rosszabb anya senki. SENKI.

Az pedig, hogy te nem családban nevelted a gyereked és nem volt más választásod, az egy rossz kényszer lehet maximum, nem etalon.

Anyafüggő, babafüggő, helyzetfüggő... A nőnek sem mindegy, milyen érzelmi és karrierbeli állapotban varja a gyerekét, hogy vannak-e vagy kellenek-e neki majd a további perspektíváin gondolkozni. Aztán a szülésélmény hormonálisan sokat tud lökni vagy visszavenni az első évben, számít az alvásmegvonás tűrési képessége, ami konkrétan csak akkor derül ki, amikor már benne vagy. A babák nagyon változók, de ha sok a sírás, érdemes addig menni, amíg nincs valami megoldás, mert általában van ok, csak nem mindig könnyű rájönni.

Normális a hullámzás, normális az, ha egyszer fantasztikusan érezzük magunkat, máskor meg bilibe lóg a kezünk.

Nekem az segített, ha elfogadtam a saját kiborulásaim, mert amikor folyik a nyálad a fáradtságtól, vagy nem tudsz egész mondatokban beszélni, akkor nem hiányzik még saját magad ostorozása, hogy hogy merészelsz elégedetlen lenni. Keresd meg, mi tölt fel. Van, akit a gyereke, az nagyon-nagyon szerencsés alkat ezekben az években. De egy extrém extrovertált embert a nagyobb társaság, egy introvertált pedig a magány. A valódi egyedüllét. És ezek normális dolgok, mert az anyaság az nem egy személyiség, hanem a személyiségünk egyik szelete.

22!

Milyen jogon hülyézel le?

"Nem, nem kell "kibírni, megoldani." Dehogynem. Ha nem -bírna ki az ember, vagy nem oldana meg, akkor idegosszeroppanast kapna, otthagyna a gyereket avagy öngyilkos lenne. Ehelyett kibírja ss megoldja. Ez az etalon, bizony, kibírni és megoldani. Sehol nem említettem, hogy az egyedülálló anyaság lenne az. Tudod lehet nyivákolni, hogy nem megy, meg bizony lehet cselekedni helyette. Nyilván nem ideális helyzet, ha valaki egyedül van és mindent magának kell megoldania. De nézz körül, kevesebb egyedülálló anyát fogsz találni, aki sir, hogy senki nem segít, mint párkapcsolatban élőt, aki azon nyafog, hogy semmit se tud csinálni, mert a partner nem segít. Mellesleg nem ártana gyakorolni az értő olvasást, mert olyat sem írtam, hogy nem normalis elfaradni vagy kiakadni. De attol, hogy valaki elfarad, még megoldja, amit kell es attól, hogy kiakad, még kibírj a e s nem feladja vagy lexarja.

Nem az a kérdés, hogy meg tudják e oldani, hanem, hogy tényleg nehéz e.

Babától függ.Segítségtől függ.

17 hónapos a fiam.Mióta megszületett nem aludtam végig egyetlen éjjelt sem.Ma hajnalban 3tól 5ig műsorozott.Persze, hogy nehéz, fáradt vagyok.

Nekem nincs segítségem, a párommal nem tudunk elmenni sehová, kettesben sem vagyunk soha.Kevesebb a szex, az intimitás, a spontán dolgokról nem is beszélve.

Kevesebb a pénz igen, hiszen gyeden vagyok ami jóval kevesebb mint a fizetésem, de megoldjuk.

Összességében: igen, nehéz, más, ezzel együtt jó és megoldható.

Utolsó, de az is benne van a kérdésben, hogy tényleg olyan lehetetlen megoldani ketten, segítség nélkül?!

Nem, egyáltalán nem lehetetlen.

És mindig lesznek jobb, könnyebb, nehezebb és rosszabb napok! De ne félj kérdező! Jó lesz és menni fog. Majd nézz vissza, ha megszületett a baba és írj, hogy milyen! :) Könnyű szülést! :)