Máshol is "menő" dolog ez a nagyszülőktől, vagy csak nálunk csinálják ezt?

Én nem tudom miért, de anyám is és a keresztszüleim is szinte reflexből beszélnek olyanokat a gyereknek, ami ellenem és mellettük szól. Pl. vágom a baba körmét, miközben anyám ölében van. A kicsinek semmi baja a körömvágással, viszont nyilván nem tetszik neki, hogy lefogom a kezét, úgyhogy próbálja kihúzni, de nem kapálózik vagy sír. Amikor befejezem, anyám magához szorítja: "jóóól van kicsikééém, mama nem hagyja többet, hogy anyuka levágja a körmödet! Nem hagyja mama, hogy bántsák a kisbabááát!" Vagy ha nevetünk valamin, amit csinál (vicces fejet vág), anyám: "jaj, de csúúúnyák, kinevetik a kisbabát, nem baj, majd a mama megvéééd!" Vagy rágja az öklét, keresztszüleim: "nem adott anya elég tejcsit? Na, majd eljössz hozzánk, és adunk neked csirkecombot a kezedbe!" - Ezen nevetnek, és nyilván nem gondolják komolyan, de azért mégiscsak mondják. Szerencsére még csak 3 hónapos a kisfiam, úgyhogy semmit nem ért az egészből, viszont nagyon zavar ez a hozzáállás, és tudom, ha nem állítom le, akkor így is marad akkor is, amikor már érteni fogja, mit beszélnek. Másnál is így van, hogy a nagyszülők alapból igyekeznek "dacbrigádot" alapítani az unokával? Gondolom, zsigerből érzik, hogy a közös ellenség jól összekovácsolja az embereket! Nem feltételezem, hogy rosszindulatból csinálják, egyáltalán nem, de nem is gondolkodnak, és ha nem kapnék észbe, észrevétlenül bemagyaráznák a gyerekemnek, hogy fáj a körömvágás, és hogy tőlem meg kell őt védeni, menedék pedig náluk van!