Elmennétek baba mama klubba visszahúzódó emberként? Illetve illik vinni valamit?

Èn nagyon introvertalt vagyok es a gyerekem 1 evesnkoraig meg voltam rola gyozodve hogy sose teszem be a labam ilyen helyre...aztan egy csaj a jatszoterrol elrangatott egs ilyenre...a kislanyom annyira elvezte hogy rajottem, az en befele fordulasom nem mehet az o szocialos fejlodese terhere.....emellett en is belejottem a beszelgetesbe, azota eltelt 3 ev es mar en is szervezek a kisvarosunkban neha meha ilyen ismerkedos osszejoveteleket illm reszt veszek a helyi baba mama klub munkajaban is non profit persze. Mindenki megismert, tovabbra is nehezen nyilok, sok anyukat nem szeretek, mivel nem szeretem az embereket, de elfogadtm hogy a gyerekem es az en erdekem is, hogy kapcsolatot epitsek. Menj el;)

Vinni en szoktam angyereknek koles golyot, gyumolcsot dobozkaban, es mindig dupla annyit visz3k mint amennyit megenne igy nem kerulok szegy3nbe ha valamelyik gyerek odajon es ker belole...kinalgatni mi nem szoktunk, de amint nyilik a doboz, tuti hogy egy gyerek odajon kunyeralni. :(

Én is nagyon antiszociális vagyok, de a gyerekem kedvéért elmentem, akkor nyolc hónapos volt, kettő és fél éven keresztül jártunk heti kétszer. Itt nagyon jó barátnőim lettek, igazándiból a két legjobb barátnőm onnan van. De rajtuk kívül még van legalább hat akivel rendszeresen találkozunk, összejárunk nagyon jó a kapcsolat.Külföldön lakom , úgyhogy nekem még fontosabb volt mert ugye család sincs.

Ugyanilyen voltam mint te , utáltam a társaságot úgy éreztem mindenki utál és én is utáltam mindenkit. De nem szabad a gyerekbe már ilyen kiskorban belenevelni , neki add meg az esélyt!

Nem. Elég fiatalon lettem anyuka, 21 évesen. Ráadásul ha smink nélkül vagyok, farmer-póló-tornacipő szettben, 16-17 évesnek tippelnek. Emiatt kaptam már megjegyzést boltokban, étteremben, babaúszáson és nem mindig jóindulatú megszólalások voltak. Alapból nem jó szerintem, ha sok egymást nem ismerő anyuka kerül egy helyre, mert ott tuti klikkesedés lesz, kibeszélik azt, aki szerintük szebb/csinosabb/tehetősebb/vidámabb. Szeretem a lányaimat, de nem megyek el ilyen helyekre, hogy aztán szarul érezzem magam, és ezt ők is lássák, érezzék. Játszóterezni sem szoktunk sűrűn menni, mert ott is az megy, hogy az anyagi helyzetünket tippelgetik a gyerekek ruhái/cipői által, vagy hogy milyen táskám van, esetleg milyen a babakocsink. Vagy már kapom a kedves megjegyzést, amiért a nagyobbik lányunk Dörmit kap a szuper extrudált, bio csodanasik helyett.

Inkább csináltattunk itthonra saját játszóteret, hintával, csúszdával, mászókával, libikókával és homokozóval. Amikor jó az idő, mindig áthívom pár barátnőmet, hozzák a gyerekeiket.

Elmennék, megyek is. (hetente egyszer szoktunk menni)

Én is eléggé visszahúzódó vagyok, nekem is idő kell, mire tudok beszélgetni másokkal.

Elárulom, nehezen veszem rá magamat az elindulásra, de nem szoktam megbánni, hogy elmentünk.

De szerintem jót tesz nekünk, hogy kimozdulunk, találkozunk másokkal is.

Menj el 1-2 alkalommal, nézd meg milyen, és ha nagyon nem érzed jól magad, akkor max nem mentek többet.

Próbáld meg legyőzni a félelmedet, ne foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak mások. És ha kibeszélnek, akkor mi van? Nem fog összedőlni a világ.

Mi nem szoktunk vinni semmit. (Senki sem visz igazából)

Én vezetek egy baba-mama klubbot. Vannak visszahúzódó és nyitottabb anyukák is. A klubb eg. Játszóházban van, ha valakinek úgy komfortosabb a gyerekkel jatszik főleg. Mindig van egy téma amiről beszelgetunk, alkalmanként vannak előadók és programok pl. Babamasszazs hasfajos babának gyors tanfolyam, blw előadás, ringato bármi ami érdekli a csoportot. Van aki inkább csak megfigyelő a beszélgetéseknel.

Bizonyos időközönként tartunk egy ismerkedős kort, ahol mindenki bemutatkozik és mond pár szít magáról a babajarol, itt szoktuk megbeszélni, hogy aktuálisan kit milyen kérdés foglalkoztat.

Ennivalót nem lehet behozni, így hozni nem kell semmit, persze biztos van olyan hely ahova lehet.

Én jártam a kisfiam 3 hónapos korától 2 éves koráig, amíg bölcsibe nem került. nem mondom, hogy országos cimborákat szereztem, de lett néhány nagyon jó ismerősöm, akikkel azóta is rendszeresen kapcsolatban vagyunk, később a gyerekeket oviban, iskolában újra összehozta a sors, esetleg fölötte/alatta egy osztállyal jár az enyém, így tudjuk egymást segíteni információkkal, tanácsokkal.

Jobban végiggondolva lett kifejezetten jó barátnőm is a klubban, akit azáltal ismertem meg, hogy láttam az utcán egy kendőtöltelékkel, összemosolyogtunk (én hátibabával), és legközelebb ő is ott volt, és már jó ismerősként tudtuk egymást üdvözölni.