Miért nem nézi sok nagyszülő a baba érdekeit?

Nehéz toleránsnak lenni manapság. És mindig kettőn áll a vásár, mert sok esetben az anyuka sem úgy áll az anyós tanácsaihoz.

Valahogy Mo-on mindig az anyós a sárkány. Pedig ismerek pár sárkány mamát is.

A nagyszülők mindig mást, többet engednek meg az unokáknak. Ez teljesen rendben van szerintem, azért nagyszülők, a gyerek meg pontosan tudja, hogy kinél mit lehet megtenni és mit nem. Pl. nagyiéknál hétvégén később fekszünk le, vagy délután is van egy szelet süti, később szólnak, ha ugrálnak az ágyon.

DE!

Ha alapvető dologról van szó, akkor már baj van. Pl. Mit egyen a gyerek (nálunk ez sarkalatos kérdés volt), veszélyes dolgokat is megengednek, esetleg leminősítik anyut és aput (hogy majd nem mondjátok el nekik). Na ezeket csírájában és nagyon határozottan el kell(ene) folytani.

De hogy ezt miért csinálják, na erre nincs válaszom. Tapasztalatom se sok, mert szuper anyósom és apósom van.

Nálunk anyósom volt az, aki - ha ideje volt - jött, mint a távirat, nem nézett se embert, se istent, nem érdekelte, hogy épp szoptatok, vagy altatok, csak magát nézte, illetve azt, hogy ő az unokáját látni AKARJA.

Aztán megbeszéltük, hogy ez így nem lesz jó, mert ha épp altatok, vagy szoptatok, és ő meg becsönget minden előzmény nélkül, akkor kizökkenti a gyereket, és ez neki nem jó.

Kicsit megsértődött, de aztán felfogta, hogy ez nem ellene szól, hanem a gyerek mellett.

Én úgy veszem észre, hogy ezek a megengedem, mert miért is ne engedhetném, anyád túl szigorú dolgok nem rosszindulatból vannak, hanem azért mert aztán nem nekik kell kiköszörülni a "csorbát", hanem nekünk.

Pl: édesanyám halálra kényezteti a gyerkőcömet, és megenged neki nagyon sok mindent, ami itthon TILOS, de nem rosszindulatból, hanem azért, mert nem gondolja tovább, csak abban az időben gondolkodik, amit ott tölt vele a gyerek, abban a pár órában övék a világ.

Persze, ha hazaérünk, akkor meg én szívok, de szépen lassan majd kialakul a gyerekben, hogy itthon mik a szabályok, és a nagyszülőknél mik azok.

Az én nagymamám is sokkal többet engedett, mint anyu, mégsem voltak összetűzések.

Szerintem az éremnek két oldala van.

Azt is meg kell érteni, hogy a nagyszülő nem azért van, hogy neveljen, hanem hogy szeretgesse, kényeztesse az unokát, ők már egyszer voltak "gonosz, zord" szülők, most már csak a napos oldalát látják a gyerekkel töltött időnek.

Ez az ő joguk szerintem.

Nem kell ilyeneken kiakadni, úgy kell tekinteni, hogy ők ezt "kiérdemelték", a fegyelmezés a szülők dolga.

Vannak momentumok, amik kiakasztóak, de mindent meg lehet normálisan beszélni.

Szerintem, ha az ember normálisan áll a dolgokhoz, és nem harapja át első felindulásból a másik nyakát, akkor nagyon sok mindent meg lehet konfliktusok nélkül oldani.

Persze a gyerekem érdekében én is bárki nyakát helyből át tudnám harapni, de a saját szüleimét soha, anyósomét pedig a férjem iránti szeretetem miatt nem fogom.

Mondjuk nálunk nagyon nagy összetűzések soha nem voltak, de nekem jó természetem van, nem vagyok veszekedős fajta.

A harmónia szerintem legnagyobb részt az anyukán múlik.

És azon, hogy tud bizonyos helyzeteket kezelni.

BESZÉLGETNI KELL A PROBLÉMÁKRÓL, maguktól ezek soha nem rendeződnek.

Valahogy én azt veszem észre, hogy nem őszinték az emberek egymással családon belül sem, inkább egymás háta mögött morognak, és másokkal beszélik ki a problémákat. Csak ez nem oldja meg őket, inkább tönkreteszi a kapcsolatokat.

Hát igen, az a baj, hogy az emberek eredendően önzőek.

Csak az érdekli őket, hogy NEKIK mi a jó, a következményekkel nem számolnak.

Erre mondom én azt, hogy szépen meg kell velük beszélni a dolgokat.

Komolyan, akkor nem veszekedtek ti sem egymás között a férjeddel, és ők sem sértődhetnek meg.

Ha nagyon agresszív voltál, vagy beszóltál, azért esetleg a béke és a lelki nyugalom kedvéért kérj elnézést, és mondd meg, hogy a gyerek érdekében ne jöjjenek akkor, ha betegek, mert ez a pici lény akár rá is mehet egy olyan betegségre, amit egy felnőtt pikk-pakk kihever gond nélkül.

KOMMUNIKÁCIÓ!

Hidd el, hogy sehogy máshogy nem lehet megoldani ezeket a helyzeteket.

Állíts fel szabályokat, amiket be KELL tartani.

Nálunk ilyen volt a "csak úgy nem állítunk be, hátha alszik a gyerek" - muszáj volt anyósom miatt, azóta mindig telefonál, hogy mikor jön, és egyeztetünk.

Megbeszéltük, nincs sértődés.

Ilyen szabály a "betegen nem jövünk gyereket látogatni, mert annál értelmesebbek vagyunk" szabály.

Nem mondhatnak rá semmit, a gyerek élete a tét!

Amikor volt a H1N1 veszély, és a sima influenza időszak, akkor KÖTELEZŐ kézmosás volt, vettem fertőtlenítős kézmosót, és minden hozzánk látogatót megkértem, hogy az legyen az első, hogy mosson kezet.

Egyszerűen nem tudsz mást csinálni, mint szabályokat hozol, amiket okosan, szépen, türelmesen megbeszélsz velük.

Meg fogják érteni, hidd el!

Nálunk bevált, pedig anyósom a világ legsértődősebb nője!