Egyik héten nálam, másik héten az apjánál? Van, aki így csinálta babával, válás után? Milyen volt?

Nekem egy ismerősöm ugy csinálta, hogy 3 nap egy heten apával, 4 az anyával. Mondjuk nem tudom hany évesen kezdtek el, de a gyerek nagyon jol el van. Mind ket szülőnél meg van a kis kulon szobaja...stb. a szuloknek is van igy magánélete.

Én is úgy csinálnám, hogy nálad lenne a gyerek, apuka meg bármikor jöhetne/ vihetné. Akár úgy is, hogy este megfürdeti, lefekteti, utána megy csak haza. Vagy megy reggel korán (amikor neked dolgod van), és ő reggeliztet, stb. Szóval a gyerek igényeit is figyelembe véve (állandóság, ez fontos) rugalmasan megoldani. Ahogy nagyobb lesz, egyre több mindent tud majd apuka csinálni vele (játszótér, gyerekkoncert, majd ott alvás- ha érett lesz rá a gyerek). Egyébként a szepa szorongás még lehet dúrva, nekem a kisebbik gyerekem igazi matrica volt, most is borzasztóan kötődik hozzám (3). Pedig együtt élünk a férjemmel, jó apa, de mégis, volt idő, hogy a feje tetejére is állhatott, akkor is anya, anya, anya. Ezt el kell fogadnod neked is, és az exnek is. Ez az egészséges fejlődés része.

Jobb neki ha te vagy a tuti biztos pont, te vagy az otthon. Lehet ez akár apa is, nem csak anya, de a lényeg hogy egy helyen. Nekem csak 2 hetente kellett apámhoz járnom, illetve vitt el magához, de azt se szerettem. Volt ott ágyak, volt mindenem, vitt nyaralni, felelni, volt szülinap stb... De a járulékos dolgok is ott voltak. Sok évig volt egy nője, annak egy gyereke, rokonai, akikkel ki kellett jönni, meg kellett barátkozni. Aztán jött a következő majd a következő 😒 másik oldalon csak egy férj volt, rokonok nélkül legalább. Lényeg, hogy utáltam, hogy nyolc helyen kell megfelelni, nyolc helyen élni, egyáltalán nem buli, hogy nyolc helyen van szülinap tartva... Nem jó, egy hely kell. Attól nem lett bajom hogy nem volt mindig ott apám, de ezek a dolgok sok rosszat hagyták bennem.

Van olyan lehetőség is, hogy a lakás fix és ti valtjatok egymást...

Tisztelt kérdező, a válaszadók többsège valószínűleg azèrt ír ilyen hangnemben, mert meglepődnek, hogy egy anya, kèpes lenne egy teljes hètre odaadni a fèl èves gyermekèt. Ráadásul nem egyszeri alkalomra hanem havi 2 alkalommal rendszeresen. Az èn lányom 3 èves volt mikor elválunk az apjával, de mèg abban a korban sem engedtem el egy egèsz hètre (legfeljebb nyáron, de azt is csak jóval kèsőbb). Mi hètvègèn találkoztunk hármasban, vagy ott alhatott egy-egy alkalommal a gyerek, de ha fèl èves lett volna, biztosan nem hagytam volna hogy más vigyázzon rá ilyen hosszú ideig. Ha egy kisbabának baja van, sír, fáj valamilye, az anyját keresi, az meg sehol sincs, arról nem is beszélve,hogy a kèrdező is pontosan tudja, hogy milyen fontos ès meghatározó egy ekkora gyermek èletèben a rendszeressèg ès a napi ritmus. Ilyen korban nagyon fontos mikor szopizik, mikor alszik. Jó dolog,hogy az apja elvan vele, meg sètálgatnak, de ennèl ilyenkor mèg több kell. Èn nem tudnám vele megtenni,hogy nem vagyok ott ha szüksège van rám. Nem lennék nyugodt egy percig sem. A bölcsi kèrdèse pedig azèrt váltja ki az indulatokat, mert egy anya èletènek legszebb időszaka, mikor csak a gyerekère koncentrálhat, ès a válaszolók nem èrtik, mièrt nem használja ki ès mièrt kell egyáltalán, mèg ha napi 4-5 órára is, közössègbe tenni a gyereket. Az pedig, hogy a kèrdező kikèri magának, hogy beszóljanak neki azèrt furcsa, mert kiírt egy kèrdèst. Ha a bölcsi az ő dolguk ès eldöntött, hogy biztosan kezdi másfél èvesen, akkor mièrt kell megkèrdeznie hogy mit gondolnak mások a gyermek elhelyezèsèről? Döntsèk el azt is egymás közt. Amúgy nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar tönkrement a kapcsolat, de azt javaslom, ha úgy èrzi elhivatott szülő ès odaadó anya, teremtsen otthont a kicsinek egyedül, az apjával tartsa a kapcsolatot, neveljèk "közösen", de önnek kell egy biztonságos ès állandó helyet nyújtania a gyermekènek.

én apaként írom, és félig-meddig könnyes szemmel így belegondolva, de gyerek érdekét nézve, 1 éves koráig nem választanám el az anyjától, akármennyire szeretnék vele időt tölteni.

A férjem a gyermeke 10 hónapos korában költözött át hozzám a volt feleségétől. Onnantól egy ideig felesben nevelték (neveltük) a picit, de a heti váltás még túl hosszú időintervallumokat jelentett volna neki, nem való még az ilyen picinek. A felezést úgy oldottuk meg, hogy 2 max. 3 napot töltött a kicsi egybefüggően az egyik illetve másik helyen. Kibírható volt, de közel sem ideális. Valóban hiányzott egy biztonságos bázis, úgyhogy hamar elbillent a mérleg nyelve, és nálunk lett az állandó otthona, a másik félnél pedig csak keveset alszik ott, inkább délután találkoznak. Sokkal egészségesebb így. Sajnos így is maradtak a lelkében gubancok, de pszichológussal igyekszünk kibogozni őket. Mert olyan nincs, hogy a gyökértelenség ilyen piciként ne hagyna mély nyomot a kötődési mintázataiban. Nekem is van gyermekem az előző kapcsolatomból, vele is tapasztaltam, hogy mennyire félre tudnak menni a dolgok, ha a biztonságérzetük csorbát szenved. Nagyon nehéz jól csinálni egy válást, talán lehetetlen is. Drukkolok, hogy jól sikerüljön kialakítani az életeteket.