Miert baj az, ha a baratnok "lemorzsolodnak" egy olyan norol, akinek gyereke szuletik?

A leírásod alapján nem vagy barát, de jó ismerősnek se neveznélek. Csak sima ismerősnek

Nem számíthat rád sosem. Elnéznéd, hogy busszal viszi a beteg babáját az orvoshoz, mikor lehet akár fertőző baja is, ami így mindenkinek rossz. Na, ezért sem vagy barát.

És mivel nem vagy a barátja, távoli sem, nem is gond, ha ritkán találkoztok.

Az ilyenek csinálnak áldozatot az anyukából.

Nem azt Írod, hogy szereted a társaságát ezért mivel, nem jár el gyerek mellől bulizni az éjszakába szervezezzünk egy lazulós mozi\séta\vásárlás programot.

Hidd el sok olyan anyuka van, aki örül ha végre nem kell pelenkákról vagy szoptatásról beszélni.

Mi a barátokkal együtt nőttünk fel. Egyetem alatt-után együtt jártunk bulizni, majd ott voltunk az esküvőjén annak, aki férjhez ment, szurkolunk annak, aki még nem. És szurkolunk azért is, hogy összejöjjön a baba, aki tervez, és megkérdezzük, hogy van az, akinek már összejött.

Nem találkozunk napi szinten, de ennek nem a baba az oka, hanem hogy mindannyian felnőttünk, dolgozunk, háztartást vezetünk, éljük az életünket. Vannak időszakok, mikor a havi találkozás is nehéz, a sűrűbb meg aztán pláne.

De nem esik nehezünkre felemelni a telefont, írni egy üzit, hogy mi újság a másikkal. És nem érezzük kényszernek, ha éppen sikerül összehozni a talit, akkor sem, ha valamelyikünknél otthon van két pohár borral meg beszélgetéssel, a régi partyk helyett. Mert felnőttünk, mert változunk, és ez ezzel jár. Mégis ott vagyunk egymásnak, ha bármi gond van.

Nekem ez a barátság. Amit te leírtál, azok max az egyetemi haverok, azért nem sírok, hogy lemorzsolódtak, mert aki képtelen felnőni agyban, annak a hozzá hasonlók közt a helye (ezt minden negatívum nélkül mondom). Így érzik jól magukat ők is, és mi is.

De ezt nem is nevezem barátságnak.

Tudod, kérdező, a legjobb barátnőm nem akar még gyereket. Nem is szereti őket igazán.

Az én gyerekemnek ő a keresztanyja. Folyton érdeklődik róla, látogatja őt, és szeretik egymást. Nem befolyásolja a barátságunkat, hogy más az életünk, családi helyzetünk.

Hasonlítsd össze magad evvel a képpel. Nem baj, ha te nem akarsz ilyen lenni, nem baj, ha "lemorzsolódsz", ahogy írtad, csak akkor légy vele tisztában, hogy nem vagy barát

Én sem vagyok oda a gyerekekért, legalábbis most 22 évesen még messze nem rajtuk jár az eszem, de ha egy barátnőmnek babája születne és olykor-olykor segítségre lenne szüksége, gondolkodás nélkül mennék. Bakker, erről szól a barátság...nyilván hogyha ki akarna használni és hetente 5x zaklatna valami elintéznivalóval, az más téma lenne, egy barát nem akarja kihasználni a barátait. De havonta néhány alkalommal szívesen segítenék neki.

Amúgy én el nem tudnám képzelni, hogy úgy szüljek, hogy utána állandóan a rokonokat meg a barátokat zaklassam segítségért. Égne is a pofám. Szerintem a felnőtt lét ott kezdődik, hogy független vagy, önálló és nem másokra kell támaszkodnod. Nekem addig nemis lesz gyerekem, amíg nem állok úgy anyagilag, hogy alkalmanként babysittert tudjak fizetni, meg legyen saját kocsi stb és a lehető legritkábban kelljen ismerőseim segítségét kérni. Nem azért vannak, hogy az én problémáimat megoldják, ezt mondjuk jól látod, kérdező.

"Oké hogy téged nem érdekel a fenék krém mert nem nőttél fel hozzá, de őt meg talán nem érdekli a legújabb beseggelésed vagy kalandod mert ezekből már kinőtt."

azért ezen a fenékkrémen felnőni dolgon röhögtem :D egyik se "felnőttebb" dolog a másiknál, egyszerűen két különböző érdeklődési kör. többiben igazad van.

#18 A kérdező nem azért éretlen, mert nem akar gyereket, hanem mert "ő ehhez nem nőtt fel", neki minden barátnőjével találkozós-beszélgetős program "időpocsékolás és élvezhetetlen".

Meg őszintén, az milyen már, hogy azt képzeli, hogy "élete nem lenne mellette", ha nem zárkózna el teljesen a barátnőjétől csak azért, mert annak gyereke van? :D

Nincs ezzel semmi gond, végül is a kérdező saját bevallása szerint is gyerekes, hiszen írja, hogy a barátnőjük "kilépett az eddigi világukból, a felnőtt, komoly, felelős életet választotta".

Csak akkor, ha saját maga szerint sem elég felnőtt, akkor nem értem, miért lepődik meg a lazuló kapcsolatokon. Mert bizony az élet ilyen, az emberek felnőnek, aki ezzel nem tud/akar lépést tartani, az kimarad.

ez normális, hogy lemorzsolódik

majd visszajönnek ha nekik is baba jön

nálunnk a legtöbb szingli barátnő kiesett az életben, mert nagyon idegesíti őket, hogy még pasijuk sincs, nem hogy házasság és baba