2 hetes babával kerti partira? Tényleg én parázom túl?

A fiam és a keresztfiam közt 4 nap híján pont egy év van. Vagyis egy egész napja voltunk otthon mikor a keresztfiam egy éves lett. Nagy buli volt sógoroméknál, akik kb 5 utcányira laknak, 10 perc séta. Mégis csak a férjem ment át és még a bajos anyósom is megértette.

Illene nekik is megérteni, hogy te még nem szeretnéd ezt.

A tököm menne at a 65 fokba, úgy hogy szoptatni kell 3 óránként, faj gondolom a sebed, kialvatlan vagy és a gyerekről ne is beszéljünk.....

Rólam ekkor fajt szakadt a víz ha kellett ha nem a hormonok miatt, agyilag meg azt se tudtam kedd van e vagy köd. Na engem próbáltak volna elcitalni egy ilyen helyre, akkor én is elő kaptam volna a szekercét.

Én biztosan nem mennék szülés után 2 héttel kerti partizni. A ti gyereketek, a ti felelősségetek. Ha beteg lesz a baba, összeszed valamit az 50 embertől, te fogsz éjszakázni, nem a nagyon okos sógornőd. A férjed nyugodtan átmehet és mutathat képet, videót a babáról.

Engem is császároztak, nekem szülés után 2 héttel még fájt a sebem, 2 és fél óránként kellett etetni a fiamat éjszaka is, mivel kis súlyú koraszülött volt, ezért gyakorlatilag nem aludtam. Még a hajmosáshoz sem volt erőm a fáradságtól, szenvedtem a szoptatással, alig volt tejem.

Lesz még sok kerti parti, nem maradtok le semmiről. Az anyósod és a sógornőd véleményével a helyedben nem foglalkoznék, szerelje le őket a férjed. Még rengeteg ilyen véleménykülönbség lesz a gyerekkel kapcsolatban, ne hagyd az anyóséknak, hogy a fejedre nőjjenek.

"

21-es, azért mert te műtét után egy héttel már fitt voltál és üde, az nem azt jelenti, hogy más is ilyen szerencsés volt alkatilag, műtétileg, felépülésileg. Én hüvelyi úton szültem, kipréselték belőlem, mégis varrás után felkeltem és úgy járkáltam, mintha semmi nem történt volna, más meg haldoklott. Ennyi. Akkor most kapsz egy nagy tapsot, mert te ilyen ügyi voltál császár után, csak el kéne fogadni, hogy más nem."

Egy szóval nem mondtam, hogy ez mindenkinél így van, de nem árt, ha ez a helyzet is tudatosítva van, mert a közvéleményben az van, hogy jajj a császár úristen... nem csak szenvedni kell mindenben. Én elhiszem, hogy hú de fáj, de valószínű a kérdező sem szenved olyan nagyon túlzottan, csak ami vele jár, az meg nem az a szint, amire rá lehet fogni, különben azt írta volna. És valószínűleg a szoptatással se szenved, mert azt is írta volna, hogy alátámassza az ő oldalát, ami miatt nem szeretné. De nem írta, vagyis nem így volt.

Nekem is 2 hetes most a babám, szintén császárral született.

Nálunk apukám szülinapja volt ilyen kérdéses -15 ember volt ott-; akkor végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk. Pár nappal később viszont, ugyanoda pizzázni hívtak minket (szükebb család volt ott); akkor már mentünk. Azóta meg rendszeresen kijárunk a helyi fürdőbe strandolni- természetesen vízbe nem megyek- a babának meg mindegy, hogy hol kap tiszta pelust, meg cicit. Az viszont nem mindegy, hogy levegőn van, sokat sétálunk. Sok ott az ismerősünk, mindenki látni akarja, de kézről kézre nem jár, mert azt azért még nem engedem.

A két hetes gyerekem nyugalma, egészsége, és az én egészségem és nyugalmam előbbre való, mint anyósék "sértettsége".

Ennyi.

A férjed családja meg ennyire tisztel. Csak, hogy tudd.

Ilyen hozzáállással és bunkó beszólogatásokkal fel sem merülne a kérdés bennem, hogy egyáltalán elmenjek.

2 hetes gyerekkel meg amúgy sem.

Nem parázol túl te semmit! Ekkora gyerekkel eszembe se jutna, gondolkodás nélkül közölném, hogy szó sem lehet róla.

A sógornődet meg császározzák meg, utána nyilatkozzon, mert egyelőre fogalma sincs, mi történt veled, milyen állapotban vagy.