Hogy jussak túl azon, hogy ilyen fiatalon egyedülálló anyuka vagyok?
22 éves vagyok, a kislányom 3 hónapos. Az apukájával a napokban szakítottam... Igen, én mondtam ki, hogy legyen vége közöttünk, mert az utóbbi 3-4 hónap borzalmas volt. Hol veszekedtünk minden apróságon, hol tökéletesnek tűnt minden, hol én mentem a picivel hotelbe, vagy anyukámékhoz, hol pedig ő ment el egy szó nélkül egész éjszakára, hogy többet ne keressem. Feszültség volt közöttünk, és ez már nem működött olyan jól, mint régebben.
A lányomra is tekintettel kell lennem, hiszen neki is kell egy rendszer az életében, nem akarom, hogy úgy nőjjön fel, hogy ezt látja.
Viszont elég nehéz. Nekem a volt barátom volt az első "nagy szerelem", és hittem abban, hogy megoldjuk a nehézségeket. Mégsem így lett. Több segítségem is van, szóval nem az van, hogy most így rám szakadt minden, meg az anyagi biztonság is megvan, az eszemmel tudom, hogy ez volt a helyes döntés, de közben nehéz is.
Kinek hogy sikerült ezt elfogadni? Mennyire volt nehéz a továbblépés úgy, hogy az ex azért még ott maradt az életetekben (nyilván a picit látogatni fogja, elviszi, stb.)?
Hirtelen a sztoridról a saját anyám jutott eszembe. Ő is elküldte apámat, de még a születésem előtt, mert belátta, hogy nekem csak így lehet jobb. Egyedül nevelt fel, bár fiatalabb volt nálad. Szerintem a legjobb anya a világon, és a legerősebb.
Gondolj arra, hogy a kisbabád a legfontosabb az életedben, neki pedig te vagy az.
Nem, vagyis most azon az állásponton van, hogy majd látogatja, meg találkozunk, később elviszi, vagy csinálhatunk hármasban is programokat. De azt is megígérte, hogy minden rendben lesz közöttünk, úgyhogy a szavára nem igen alapozhatok ezek után. :)
Meg más az, amikor egy apa otthon van, a gyerekével él együtt, és más, mikor egy héten pár órát van vele.
En 35 evesen lettem egyedulallo anyuka egy pici gyerekkel. Kor szempontjabol hidd el ,,te elonyben vagy, hiszen meg elotted az elet! Ellenben en 2 ev mulva kozepkoru 40 es leszek ( 3 eve vagyunk egyedul ) , kinek kellenek? Senkinek.
Nekem is azt mondogatjak, hogy jobb lesz, hat eddig nem jobb, csinalni kell, ez van, tulelni a mindennapokat.
Kezdd azzal, hogy anya vagy, tehát soha nem leszel egyedül. :)
Nincs magányos karácsony, üres hétvégék, begubózás a lakásban. Ott a kislányod: most nyílik ki neki az egész világ. Ott leszel vele, mikor mindenre először rácsodálkozik, az első lépeseknél, az első karacsonyàn, stb. Dehogy vagy te egyedül! :)
Élvezd az anyaságot, az első 1-2 évben amúgy is nagyon erős a szimbiózis, csak egymásra van szükségetek. Mire helye lesz az életedben másnak is, addigra bőven kihevered a szakítást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!