Anyukák, akik az anyósékkal éltek együtt. Hogy bírjátok?

Mi is anyosomékal élünk együt és eddig nem volt sok vita.Eleinte nagyon hasfájos volt a lányom és mindig felkel és jött hogy átveszi egy kicsit ilyenkor jol is esett meginni egy kávét vagy valamit.

Egy dologra figylj:ne engedd hogy irányitsanak.

Azzal hogy két gyereket felneveltünk stb.Halgasd meg és dönts te.De mindig TE dönts soha ne ök.

Ja és hagyd segiteni öket.Ezzel csak neked teszik könyebbé a dolgod.Eleinte engem is zavart hogy állandoan jöttek hogy majd ök el lesznek a kicsivel mig én teszem a dolgom de aztán rájötem hogy sokkal könnyebb hah hagyom mintha mindenhová magamal cipelem.

KITARTÁS!!!!!

Szia! Nekem csak anyósom van, apósom nincs. Egy telken lakunk, külön lakrészben. 15 hónapos a lányom, én már az elején leszögeztem hogy az én gyerekem, nem az övé, ő úgy nevelte a fiát ahogy jónak látta és én úgy nevelem ahogy jónak látom. Na ezzel nincs is gond, megértette, nem kurrog bele mindenbe, max elmondja a véleményét de ha látja nem tetszik akkor nem feszíti tovább a kérdést.

Nekem is csinál sokszor anyósom olyat, ha dolgom van jön egyből és mondja hogy csináljam nyugodtan. Nekem ez jól esik és megcsinálom amit kellett, mert tudom hogy szívesen van az unokájával és ehhez joga is van.

Én mindig azt tartom szem előtt, hogy ha nem lenne anyósom bizony nem itt tartanánk, mert nem osztozunk a rezsin hanem adunk bele egy konkrét összeget, aminél nem adunk többet mert azt mondja hogy ő így segít minket. Hozzá teszem a férjem egyedüli gyermeke.

Ha nagyon elegem van már akkor nyelek nagyot, mély levegőt veszek és próbálok pozitívabban gondolkodni. Néha muszáj és nem is hal bele az ember, nekem eddig ez vált be.